Varga Márta, Dunkler Róbert |
Nem az a gond, hogy a Krisztus előtt 75-re datált cselekményű drámát futballszcéna és szurkolói sóder indítja. A huzakodó drukkerszpícs nincs benne az eredeti szövegben, de akár maga a szerző is beleírhatta. Mint ahogy egy-két más új replika, továbbá egyes számadatok (életkor stb.) aprócska, fölösleges módosítása is származhat az ő kezétől.
Dénes Gergely, Varga Márta |
A Gaius névre hallgató, pillanatnyilag az Urbstól messze emberkereskedők kezére került ifjú római szenátor, azaz Julius Caesar nagy tirádákban hirdeti, nem hétköznapi kvalitásai folytán időnként és részben komolyan gondolja a köztársaság eszméjét, azonban vérbeli áldemokrataként és érlelődő zsarnokként minden megrendülés nélkül harsogja, amikor itt az ideje: „Leszarom az egész köztársaságot, / Ha gatyába rázhatom egy paranccsal”. A kevert látványvilágban (inkább modellként, mint aktualizálásként) e mindennél és mindenkinél hatékonyabb, küldetéstudatos hatalmi rögeszmének kellene megnyilvánulnia, a nagy formátumú majdani önkényúr tetteinek kritikai elemzése köré a cselekményben nem szegény dráma mellékalakjai közötti szálakat, a büntetés, megtorlás (kereszthalál) történelmi asszociációit, jelentéstávlatait is belefonva a históriába. Nem sikerül.
Kulcsár-Székely Attila, Barabás Árpád, Tóth Árpád |
A néző bizonyos megkönnyebbülésére a Thália Színházba vendégszereplésre érkezett Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház lényegében teljes gárdája halványan teljesít. Nem kell nagyon méricskélni, ki múlja alul a másikat (nem kizárható, hogy a vendégjáték drukkja kedvezőtlenül hatott). Előfordulhat, hogy egy színház valamennyi tagja szerény tehetségű. Ebben az esetben nem erről van szó. A zavaros rendezői koncepció folytán a színészek tanácstalanok, tanácstalanságuk miatt külsőséges alakításokba tévednek, ami pedig általános szétszórtságba torkollik. Elkallódó súlypontok, elsikkadt humorformák, következetlen megoldások, unalmas párbeszédek: érdektelenné vedlik Szálinger Balázs drámája, amely pedig nem ok nélkül nyert el több díjat is. Bizonyára akadnak közreműködők, akik kevésbé vagy leplezettebben, ügyesebben rosszak, mégse sértsünk meg senkit a név szerinti kiemeléssel. A sporteszközök kényszeredett használatában durcás kislány-bábuvá kopott fiatal színésznőt ugyanúgy nem méltányos kipécézni, mint a haldoklása negyedóráját fölöslegesen végigpihegő, végigköhögő színművészt, netán a legkisebb szerepet jól indító, de hamarosan elrontó, vagy a legnagyobb feladatot színtelenül abszolváló társukat.
Dénes Gergely, Varga Márta, Csurulya Csongor. Fotók: Balázs Attila, Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház |
Caesar feleségének figurája nyilván rendezői intésre az estét végigkóborló, pótcselekvések tömkelegét koreografikus értelmetlenséggel elkövető árnnyá lett. A színpadi jelenlevők közül bizonyára senki számára nem látható, de Caesar tudatában-lelkében mégis érzékelhető kontrollszemély (nem) fizikai beállítása, az elegáns fekete öltözékű halálasszony követhetetlen logikájú bomlott bolyongása ugyanúgy a koncepció gyengéire vall, mint az irónia verbális poénokká alacsonyítása, az általános fakóság.