Könnyed humorának, ugyanakkor érzékeny témájának köszönhetően kiváló előételnek bizonyul a When the Bleeding Stops című előadás, ami a tánc közösségformáló és identitásformáló erejét mutatja meg. Lovísa Ósk Gunnarsdóttir táncmozdulatokkal tarkított személyes monológon keresztül számol be saját tapasztalatairól a menopauza megélése és a témát övező tabu által okozott nehézségek kapcsán. Az előadást követően a problémával küzdő más nők táncfelvételeit tekinthetjük meg, amit a közösségi hálón osztottak meg a táncossal. A felvételek megérintik a közönséget, majd mikor a nézőtér soraiból néhány szereplő feláll és táncolni kezd a színpadon, egyszerre kezd tapsolni mindenki, legyen bár érintett a témában, vagy sem. Az előadás súlyos témája ellenére mégis könnyed, nem telít el, hanem inkább arra késztet, hogy újabb élményeket szerezzek.

When the Bleeding Stops

Önálló fogásnak is beillő levesként jellemezhető a posztapokaliptikus, elmagányosodott ember témáját felvető produkciók közül kiemelkedő Metronomia, amit Tamara Gvozdenovic koreografált. A sötét térben, Kangding Ray gépies dubstep zenéjére hat antropomorf lény mozog tökéletes egységben. Mozdulataik gépiesen, érzelemmentesen ismétlődnek. Mintha robotok vagy egymás után felhúzott babák mozognának körbe-körbe, arcuk mereven egy irányba mered. Nem néznek egymásra, sem a nézőkre, a mozdulatok mégis szinkronban vannak, vagy kiszámoltan elcsúsztatottak. A produkció egyrészt értelmezhető a diktatúráról szóló, Orwell 1984-ének világát idéző előadásként, ahol ideológiailag tökéletesen átmosott, uniformisba öltöztetett fiatal nők mozognak, másrészt vízióként egy lehetséges jövőről, a mesterséges intelligencia által uralt színházról. Bármelyik értelmezést is fogadjuk el, a matéria sűrűsége miatt elbizonytalanodom: akarok-e még egyáltalán mást?

Figuring Age

Számomra a fesztivál főfogása a táncművészet múltját tematizáló Börcsök Boglárka és Andreas Bolm Figuring Age című performansza. Előadásában Börcsök mozdulataival három idős táncosnő alakját idézte meg, akikkel – mint a performansz után bemutatott filmrészletből kiderült – korábban hosszas beszélgetéseket folytatott. Az idős asszonyokká átlényegülő fiatal táncos úgy mesél a régi időkről, mintha csak a lábánál ücsörgő unokáinak beszélne. Történetei kapcsán felrémlik előttünk a két világháború utáni Magyarországon kialakuló modern tánc kultúrája, amit a kommunista hatalomátvétel után azonnal betiltanak. A dublini közönség talán egyetlen magyar nézőjeként kíváncsian hallgatom a történelmi tablót, amelyben Horthy Miklós neve is elhangzik. Börcsök alakítása hiteles és meggyőző, kérésére a nézők rögtön ugranak, hogy ágyba segítsék vagy a székéhez kísérjék a járni is alig képes nyolcvan-, kilencven-, vagy százéves nőt. Karját fogva válik csak igazán érzékelhetővé az a hatalmas energia, amellyel visszafogja saját erejét, hogy minél hitelesebben jelenítse meg az idős test korlátaival küzdő táncosnőket. (A The Art of Movement című dokumentumfilm és a Figuring Age performansz-installáció 2023-ban a Lábán Rudolf-díj kuratóriumától Különdíjat kapott – a szerk. megj.)

Rapunzel

A főfogás utáni elégedettséget desszertként fokozza Olga Dukhovnaya Swan Lake Solója és Mélissa Guex Rapunzelje. Az előadások kezdetben könnyed élménynek ígérkeznek, ahogy megidézik az eredeti, jól ismert történeteket, de hamar ráébredek, itt hiába is keresném a megszokott ízeket. Mélissa Guex Rapunzelje félig szoborrá dermedt Lady Gaga-imitátorként tombol a tornyot idéző medencében, amit teljesen belep hosszúra nőtt haja. Megunva a megmentőre várakozást, feleslegessé váló fürtjeit lasszóként pörgeti maga körül, majd egyfajta lezárásként a vízbe dobja.

Hasonlóképpen hiába keresnénk Csajkovszkij balettjének kiszolgáltatott hattyúját. Olga Dukhovnaya mozdulatai egyszerre idézik meg a klasszikus balett mozdulatait és keverednek modern táncos elemekkel, reprezentálva a lázadást. A hattyú többé nem hódol be az elnyomó hatalmaknak, ezzel megidézve azt a tényt (amire Dukhovnaya is felhívja a figyelmet), hogy Oroszországban a Hattyúk tavát az elnyomó rezsim bukásakor tűzték újra és újra műsorra. A Swan Lake Solo a paródia és irónia segítségével fordítja ki a tragikus mesét, ahogy az unott arcú, teljesen feleslegesnek bizonyuló herceget a táncos az előadás végén magára hagyja, és önfeláldozás helyett egyszerűen elsétál.

Swan Lake Solo. A képek forrása: Spring Forward Festival

A Spring Forward Fesztivál gazdag programja összességében sokféle ízlést megmutat, amelyek nem minden esetben válnak a kedvenceimmé. És bár mindenki találhat élvezettel elfogyasztott fogásokat, az élmény mégis együttesen válik megismételhetetlenné, azáltal, ahogy az ízek összeadódnak, alakítják egymást. A tapasztalat felkelti a várakozásaimat: vajon mi fog szerepelni a 2024-es étlapon?

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-SZTE-29 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

A szerző a fesztiválon a Springback Academy kritikusi csapatának tagjaként vehetett részt.