Pass Andrea szerzőként-rendezőként a PanoDráma Más nem történt-bemutatójával debütált 2013-ban a Hátsó Kapuban, de azt a névjegyét, amit a szakma és a közönség gondosan elrakott magának, 2015-ben tette le az Újvilággal. A Napraforgó egy évvel később született. Ebben Pass Andrea ismét egy drámaivá súlyosodó családi történetet vezetett elő, amelynek az a szépsége és szomorúsága, hogy nehéz a hősei közül bárkit is határozottan hibáztatni a dolgok rosszra fordulásáért. Ámde az első számú kárvallott, ahogy az lenni szokott, a gyermek, a tízéves Janka, akinek apja rendesen dolgozik, pénzt keres, nincs otthon vagy nem ér rá, anyja pedig pszichésen nincs egészen rendben, megbízhatatlan, érzelmileg szélsőséges vagy egyszerűen a végtelenségig egoista. Janka megtartó közege az iskola, a derűsen elhivatott Gabi tanító nénivel és a barátokkal-osztálytársakkal: egy roma testvérpárral és egy jómódban élő kislánnyal, akinél zavarosak a szülői viszonyok.
Az Újvilágban és a Napraforgóban Pass Andrea felmutatta ritka értékes drámaírói erényét: úgy dolgozik tárgyával – a család témájú problémahalmazzal –, hogy konstrukciója és cselekményvezetése életes, valószerű, érzékenyen elemző. Nincs olyan szereplője, akitől olvasóként/nézőként öntudatosan elhatárolódhatnánk, akivel ne azonosulnánk legalább egy-egy pillanat erejéig, még ha az talán kellemetlen is számunkra.
Jelenetek az előadásból
Amikor a szerző Füge produkcióként megrendezte a Jurányiban a Napraforgót, rövid, flott, célirányos, pszichológiai realista színészet alapú előadást hozott létre Pető Kata, Hajduk Károly, Petrik Andrea, Sztarenki Dóra, Kőszegi Mária részvételével. (Rá sem kellett keresnem, pontosan emlékszem ezekre a színészekre, bensőséges játékukra.) Amikor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Radu Afrim rendezésében mutatta be a darabot idén májusban, akkor más típusú előadás született. Hosszabb, szerteágazó, nagyvonalú, féktelenül játékos, abszurddal és szürreállal kacérkodó, sziporkázó, áradó humorú, és végeredményben mégis épp úgy gyomorra fekvő, mellkasra nehezedő, mint az ősbemutató.
Radu Afrim olyan rendező, akit az alapanyag megihlet, el- és felszabadít, s akit színészcsapata látható játékkedvvel követ a vizuális és verbális kicsapongás kacskaringós útján. A sepsiszentgyörgyi Napraforgó díszlete egy sokat tudó sárga szoba, amely diliháznak is, iskolai osztályteremnek is nézhető. Később kiállítóterem válik belőle annak nyomán, hogy Janka fekete filccel telerajzolta a falakat, még az előadás kezdete előtt fogva bele ebbe, miközben mi gyülekeztünk a nézőtéren. (Kettővel ezelőtt Radu Afrim kékben „utazott” a Tamási Áron Színházban, amikor egy hasonlóan nagyablakos, kék szoba színhelyén formálta a társulat képére Az üvegcipőt, Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél cím alatt.)
A Napraforgó sárga szobafalába jókora ablak épült be, s amikor azt kinyitják, gyönyörű látványként süvít be szél, ősz, tél – mikor mi jár odakinn. A sárga fal szemközt kinyílik néha, és mutat egy kisebb színpadnyi kivágatot. Ez olykor buszmegálló, ahol Janka és három osztálytársa hóesésben várakozik – akárha egy South Park-epizódba fognának bele. Máskor nappali ez a tér, ahová Janka anyja bezárkózik. De emlékezetes az a szcéna is, amikor Jankát ide viszi étterembe az édesapja, akit Erdei Gábor szolid, békés, tartózkodó embernek ábrázol. Látjuk a terített asztalt, a két vendéget profilból (Janka széke rövidebb lábú, hogy stimmeljenek a méretarányok), közöttük a pincér-artista egykedvű arccal három labdát dobál folyamatosan. Radu Afrimnál – akárcsak Bodó Viktornál – bármelyik pillanatban jöhet valami viccesen bizarr intermezzo, például vért vagy vörösbort fejt le a falból az iskola gondnoka, egyben muzsikusa és házi vámpírja, akit Szakács László játszik megkapóan száraz, enyhén pikírt, melankolikus rémalaknak.
A képek forrása: Tamási Áron Színház
A történetben szereplő iskola főnyereménye, égi áldása a Gajzágó Zsuzsa alakította Gabi néni. Nemcsak a gyerekeknek értő, érző, melegszívű, kifogyhatatlan türelmű tanítónője, de a fogadóórára érkező szülőknek is szívesen vezet csoportos meditációt. (Evvel a sajátos jelenettel kezdődik az előadás.) Szép ívet ír le odáig, míg egy váratlan pálinkázás során, amikor egy volt rocker és egy volt diszkós koccint pohárt, elsöprő kedéllyel tör fel belőle a nőiség természetes hajtóereje.
Janka anyukája, Anikó közben a pszichiátrián próbálja fékezni magát a kórházból való kikerülés érdekében. Pál Ferenczi Gyöngyi energikus megformálásában Anikó impulzív egyéniség. Nem rossz ember, itt-ott elkövet egy-egy mulasztást. Olykor tévesen ítél meg szituációkat és nemritkán helyezi a maga hangulatait vagy érdekeit a családja elé. Akadnak indulatkezelési gondjai, és az önkontrollja sem mindig működik. Szereti a lányát, csak ebből szinte semmi nem következik számára. Vagyis de: a rendszeres bűntudat. Hiszen tudja ő mindig, hogy mit kellett volna másként csinálni. Például nem kellett volna a gyerek háta mögött internálni Bodzát, Janka kutyáját. Radu Afrimra jellemző módon nemcsak Bodza szerepel az előadásban – Vass Zsuzsanna alakítja virgoncan, fekete-fehér pöttyös kutyajelmezben –-, de egész dalmatafalka jön be tánckarnak egy zeneszámhoz. A történet végére Pál Ferenczi Gyöngyi Anikójának űzöttsége csendesen beleolvad a vereség biztos tudatába.
A sepsiszentgyörgyi előadás főszereplője – szívesen látom így –: a négy gyerekhős. Benedek Ágnes Klarija nem előzmény nélküli figura, hiszen a színésznő még a járványos időkben találta ki a maga elragadó, parodisztikus Székely Claribelláját. Radu Afrim „megvette” a karaktert már az előző szentgyörgyi rendezéséhez, az Amikor telihold ragyog a turkáló feletthez is. A Napraforgóban Klari fel is panaszolja, hogy elege van már ebből a szerepből, de nem tud szabadulni tőle. Benedek Ágnes kisiskolás hősnője életeleji válságba jut, s Szeredába készül a Sapientiára, influenszer szakra. Az előadás textusában hemzsegnek a helyi poénok, amiket a messziről jött néző nem feltétlenül ért, de nagyon megörül, amikor hallja például azt, hogy Sugás, mert arról tudja, hogy áruház, panzió és étterem Szentgyörgyön. A szőke copfos, rúzsos, népviseletben és tájnyelviségben tobzódó Claribella egy dolog, vagyis egy karakter. De azon belül Benedek Ágnes megmutatja a kislányt. Ha máshonnan nem, az interaktivitást forszírozó gyerekelőadások nézőteréről ismerhetjük az olyan gyereket, aki azonnal jelentkezik, aztán ha felszólítják, hosszú másodpercekig tart avval szembesülnie, hogy fogalma sincs, mit akar mondani.
A testvérpárt Korodi Janka és Kónya-Ütő Bence adják, üdén, mozgékonyan. Részint barátságból, részint örökös haszonlesésből követik Jankát. Korodi Janka nagy karika-fülbevalót viselő, rágógumizó Dzseniferje kaján lány, bármikor kész provokálni, heccelni az unszimpi felnőtteket. Kónya-Ütő Bence a szaporázva totyorgó járásába koncentrálja a kisgyerekséget. Janka iránti őszinte vonzalmába egy pályakezdő férfi sunyi dörgölőzése is belevegyül.
Az előadás abszolút főszereplője és egyben felfedezettje Varsányi Szabolcs. Magas, nyúlánk, izmos fiatal színész. A díszletet és jelmezeket tervező Irina Chirilă pamutharisnyát, lánykaruhát, edzőcipőt adott rá, félhosszú haja copfba gumizva szálldigál. De nem a jelmezen múlik, hogy kb. 185 centiméteres fiatalemberként is meggyőzően adja a tízéves Jankát. Nem mórikál, alig változtatja el a hangját. Talán kicsit fölötte beszél, és halk, mint egy olyan gyerek, aki hozzászokott ahhoz, hogy nem szabad otthon hangoskodni. Ne zavarjuk anyát! Varsányi Szabolcs a kislányt a rebbenékenységével és a vágyakozó tekintetével fejezi ki. De a mozgása is plasztikus, a húzódozása, az egyik lábáról a másikra álldogálása. Ez a gyerek tiszta, jólelkű, előítélet-mentes, szinte éteri. Nem fél az anyjától, csak zavarba jön tőle. Mintha ő szégyellné magát Anikó helyett – innen a félrenézés, a szemkontaktus kerülése. Janka visszafogottsága óvatosság: ebben a családban bármikor lecsaphat a villám. A színész feladata – egy tízéves kislány eljátszása – nem egyszerűen kényes, hanem kifejezetten veszélyes. De Varsányi Szabolcs minden megmozdulása, pillantása, szava pontos és érzékletes. Van olyan, hogy egy előadás alkotói nem tudnak hibázni.
Az előadás adatlapja a Tamási Áron Színház honlapján itt található.