„…SOHASEM TÉVED, MERT ANYANYELVEKÉNT BESZÉLI” A cselló mestere: Perényi Miklóst köszöntjük / MÁV Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia
Perényi Miklós tökéletesen csellózik: játéka a biztonságos hangszeres rutin és a megkérdőjelezhetetlen ízlés pillanatait nyújtja. Nincs kétségünk, ezeket a darabokat pontosan így kell lejátszani, nem érdemes itt hangideálról, intonációs tökélyről, kiérlelt koncepciókról hadoválni, Perényi annál sokkal magasabb osztályba jár. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
PICASSO TEKINTETE Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes / Mai Manó Ház
Ha bárkit megállítanánk az utcán azzal a kérdéssel, hogy nevezzen meg egy világhírű huszadik századi festőművészt, nagy valószínűséggel Picasso nevét mondaná. Ha az illetőt arra is megkérnénk, hogy pár szóval írja le, hogyan nézett ki a spanyol zseni, akit egész életében a világ kitüntetett figyelme kísért („Néha kedvem volna plasztikai
AMIKOR A PARA AZ ÚR A FEJBEN Kelsey Mann: Agymanók 2
Minden idők egyik legjobb animációjának folytatása nem lett minden idők másik legjobb animációja, de az Agymanók 2 így is visszaad valamit a Pixarba vetett, az elmúlt években megtépázódott hitünkből. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
Hirdetés
KÖPJÜNK A KÜBLIBE! Till Attila: Pánik
Till Attila sokat jár moziba. Ehhez a megállapításhoz nem kellett végigböngésznem bulvárlapok tucatjait, elég volt megnézni filmrendezői debütálását, a Pánikot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TISZACIPŐ Almási Tamás: Márió, a varázsló
Nincs szerencséje a magyar mozinak Franco Neróval. A szakmai hiperprofizmusáról nevezetes sztár mintha inkább társproducerként húzná össze a szemöldökét, semmint a kíméletlen kapitalista cipőgyáros képviseletében. A cím és a címszereplő is leválik a szerény közepes filmről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KIS MAGYAR BIEDERMEIER Varró Dániel: Szívdesszert
Mennyire örvendett, s joggal, a mai magyar költészet baráti köre pár évvel ezelőtt, mikor Varró Dániel első kötete (Bögre azúr) megjelent. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA.
SZABAD SZEMMEL LÁTHATÓ, ÉGI TESTEK Fortedanse – A testek felszínének esetleges állapotairól
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA.
VAKVÁGÁNYOK Koltai Róbert: Megy a gőzös
Hamisítatlan szórakoztató film Koltai Róbert legutóbbi rendezése, s a színészek látható élvezettel vesznek részt a bohókás játékban. Kár, hogy a filmforgatás derűje csak elvétve ragad át a jámbor jegytulajdonosokra. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
SZÁRNYAK, SZÁJKOSARAK Ágens: Deus tardat
A debreceni MODEM Leonardo kiállításán debütáló Deus tardatról elmondható, hogy igazán elegánsan ível a „le kell menni kutyába”-állapottól az éteri magaslatokig, elszántan keresgélve ezen a széles skálán az emberi lények helyét. Az Alternatív Thália Projekten vendégeskedő előadást Ágens írta és rendezte, és egy kivételes zenei kaméleon, Philipp György viszi a hátán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
FÖLDSZAGÚ BOHÓCBALLADA A nyugati világ bajnoka – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Szeszfőzés indítja és zárja az előadást, ám ez a momentum nem csupán egyszerű ismétlés. Az események abszolút értéke állandó, a szögletes zárójel eltávolításával az előjelek azonban ellenkezőjükre váltanak. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
MUTATVÁNYBAN A VILÁG VII. Nemzetközi Cirkuszfesztivál
Idén hetedik alkalommal rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált, amelyen tucatnyi országból közel nyolcvan artista vett részt. A versenyprogramot háromszor láthatta a közönség, a legjobbakkal pedig negyedik alkalommal a gálán találkozhatott. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
ÖTÖS ALÁ Színházi Lecke a Marczibányi téren
Nem tévedett az sem, aki színdarabnak vélte a Marczibányi téri Művelődési Központ Színházi Lecke című rendezvényét, és úgy ülte végig a három felvonást, mint egy egész napos, helyenként fárasztó, de alapvetően igen szórakozató, komoly előadást. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Hirdetés
RADIKÁLIS GICCS Artur Zmijewski videó-installációi a Trafóban
Ha radikalizmuson a gátlástalanságot és ízléstelenséget, az olcsó hatásvadászatot értjük, akkor a videó-installáció nemzetközi hírű lengyel mestere, Artur Zmijewski bemutatójának találó címe van: Radikális szolidaritás. SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA.
HOSSZÚ KIÁLLÍTÁS Tarr Béla: A londoni férfi
Húsz évvel a stílusteremtő Kárhozat (1988) után a nemzetközi fesztiválkörökben legismertebb, egyszersmind legelismertebb magyar filmrendező, Tarr Béla a saját farkába harapott. CSILLAG MARCI KRITIKÁJA.
JÓ MÁSFÉL FÖVENYÓRA Tolnai Szabolcs: Fövenyóra
LÁSÁTEMÍKÁNTÁRE Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony
„De nincs olyan szenvedés, ami kiváltható, katolikus vagyok, tudom, miről beszélek. Megbocsátás van, kiváltás nincs” – írja Lovas Ildikó, és ez a gondolat fűzi egybe a szabadkai lány élettörténetét Jónás Olga Csáth Géza feleségeként megélt regényével. DARABOS ENIKŐ KRITIKÁJA.
TANK, SRÁCOK, ROCK-AND-ROLL Szomjas György: A Nap utcai fiúk
Amikor néhány kamasz beállít egy kórházba és sürgősen mellkasi felvételt rendel, aztán a röntgenképekkel szalad egy műhelybe, hogy Elvist, Little Richardot vagy Chuck Berryt vésessen bele – egyébként ingyen –, már szinte mindent tudunk egy korról. TOMPA ANDREA ÍRÁSA.
ÖRÖM ÉS CSALÓDÁS Mundruczó Kornél: Delta
Heroikus erőfeszítések árán elkészült és vetíthető állapotban érte el – igaz, szinte az utolsó pillanatban – az idei filmszemlét Mundruczó Kornél negyedik nagyjátékfilmje, a Delta. TAKÁCS FERENC KRITIKÁJA.
FELEMÁS SZENDVICS Inspiráció – Kísérletezők estje a Trafóban
Ladjánszki Márta a Kéretlen kérőim testre tapadó, virágmintás kezeslábas-jelmezében, ciklámen színű zokniban és piros magas sarkúban némi életet lehel ugyan az idei, kissé rezignált Inspirációba, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a konferanszié lejátssza a fellépőket. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
VERANDA Lakatos Róbert: Bahrtalo! (Jó szerencsét!)
Kint és bent elmosódott vonalai teszik langyossá Lakatos Róbert filmjét: a felülnézet szarkazmusának és a premier plán mélybemaró kritikájának egyaránt híján van a mozi. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
KELETI KÉNYELEM Oszmán-török szőnyegek az Iparművészeti Múzeumban
Az Iparművészeti Múzeum oszmán-török szőnyegeket közszemlére bocsátó vállalkozása nemcsak a műtárgyakra koncentrál, hanem a megjelenítés egészére – példaszerűen. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.