Jelenet a filmből

Mégis szerethető ez a lebegős nyolcvan perc, hátránya egyben erénye is: karakánul rajzolt vonások nemigen sértik a szemet, a film súlytalanságában (és két nehézsúlyúval) is melengeti a mondanivalókon acélosra edzett nézői szívet. Az Erdélyből világgá származott roma Lali és magyar Lóri viszik a hátukon Lakatos Róbert játékfilmjét, amely nem címkézhető fel egyértelmű műfaji megjelöléssel: első pillantásra fikciós dokumentumfilmnek tetszik, hiszen a saját keresztnévvel szereplő közép-európai burleszkpáros tagjai személyiségükből fakadó karaktereket jelenítenek meg a vásznon, de az útjukba sodródó élethelyzetek többnyire túl mesterségesek. Nem elemez létező társadalmi problémát a film, nem derül ki, milyen élethelyzetet „dokumentál”, játékfilmnek pedig szerkesztetlen és ritmustalan. Lali és Lóri az őket felismerhetővé tevő klisék ellenére gyökértelen és sorstalan. A két főhős Erdélyből ruccan ki Ausztria fővárosának bevételére, ahol megesnek velük a hasonló tematikájú filmekből ismert helyzetek: parkolási problémák, jegyvásárlási nehézségek, rácsodálkozás a fétisként tisztelt nyugati bóvlira. Nem mellékes, hogy Lali és Lóri éppen ilyenfajta kincsvadászatra érkezett Bécsbe. Az ígéretesnek induló szatíra elvágódik, és két év röppen a semmibe.

A viszontlátáskor Lóri Egyiptomban kalauzolja a turistákat, Lali Erdélyben fedi a tetőket. Nem világos, hogy sorsuk alakulásában milyen szerepet játszott az osztrák árukkal való seftelés. A bécsi epizód így önmagába fordulva enyészik el. Az egyetlen megfogható történés az egyiptomi kalamajkában: Lali utolsó szalmaszálként németjuhász csemetét visz a fáraók földjére, ahol azon a magyar páros kisebb vagyonért ad túl. Kifejtetlen szerelmi szál is adódik: Lóri a vezetett csoport egyik hölgytagjával kerül langymeleg viszonyba. Egyiptomba szakadt hazánkfiánál dereng némi karakterfejlődés, mivel az életszínvonal radikális emelkedése földönfutó linkből kifinomult és magabiztos linkké tette. Lalit azonban röghöz kötötte egyszerisége.

Jelenet a filmből

Kidolgozatlan szituációk, motiválatlan cselekvések sorjáznak, a muníció semmiképpen nem elegendő egy játékfilmhez. Lali és Lóri azonban olyan (egyébként Lakatos korábbi dokumentumfilmjeiből átemelt) figurák, akik bárdolatlanul karakteres beszédmodorukkal és stílustalan stílusukkal hódítanak. Színészvezetésről aligha beszélhetünk, reakcióik többsége a várt vagy váratlan helyzetekből fakad. Lali jellemzően érzéssel és indulattal, Lóri ál‑intellektussal, de érzékkel közelít a kérdésekhez. Alkatuk is klasszikusan különbözik: az alacsonyabb hordozza a nyurga fegyverét, és naivitása rendre a kétes kalandok károsultjává teszi. A lóláb talán éppen itt lóg ki, amikor játékfilmbe illő párost léptetnek fel egy ingoványos porondra. Különösen az egyiptomi jelenetekben feltűnő, hogy a valóban civil szereplők szemeznek a kamerával. Eszerint a valóság kiragadott szeletét rögzíti a felvevőgép, de az esetlegesség már nem érezhető Lali és Lóri működésén. Profivá lett amatőrök ők, két világ mezsgyéjén egyensúlyoznak.

Humoruk nem hengerel le (bájuk annál inkább), de a szállóigegyanús böffenések jótékonyan oldják a kidolgozatlanság feszültségét, és terelik el a figyelmet a film hibáiról. Mégsem elég izmos ez a humor, nem itatja át kellőképpen a film szövetét, a történések nagy része pedig érdektelen. A gyengébb pillanatokban érezhető a forgatási helyzet: a szereplők ilyenkor öncélúan próbálnak reflektálni önmagukra, magyarázni a helyzetet, amibe kerültek. Úgy sejlik, az alkotói erő jóval alatta marad a szereplők hatásosságának, holott a rendezői kézjegy és iránymutatás ennél a műfajnál is áldásos volna. Az eredmény mégis igazolja a döntést, legalábbis a produktumot: ha Lakatos Róbert nem rendelte volna a filmet Lali és Lóri alá, menthetetlenül súlytalan elegy született volna.

Mintha békésen szenderegnénk a verandán a belső kutatás vagy külső vándorlás helyett: sem a ház, sem a távol vonzása nem zökkent ki az eldöntetlenségből. A vállalás többet ígér egy nyolcvan percesre nyújtott erőtlen burleszknél. A film vágyat kelt arra, hogy körülnézzünk odabent, és mindezt kacagva szemléljük kintről. Furmányos helyzet: kultikus figurák születtek egy kultikusnak korántsem mondható film bábáskodásával. Pygmaliont legyőzték saját teremtményei.

Kapcsolódó cikkünk:
39. Magyar Filmszemle