Oana Cătălina Chiţu teljes joggal lett a legismertebb és legelismertebb román énekesnő. Lemezeit a másik joggal nagyon népszerűvé vált román zenekar a Fanfare Ciocarlia lemezeit kiadó német Asphalt Tango adja ki: de míg a Pacsirták (a Ciocarlia pacsirtát jelent) vad, tomboló, balkáni, cigány fúvószenét játszanak (feltűntek a Borat című filmben is), Oana Chiţu zenéje igazi szalonzene. Kísérőzenekarának egyetlen tagja sem román: van köztük görög (az ütős), szibériai (a bőgős), két moldáv (egyikük a rendkívül ügyes, gyors ujjú hegedűs, Anton Slavic), a harmonikás, Dejan Jovanovics pedig egy neves szerb zenészcsalád leszármazottja. A zenészek egymás közt németül beszélnek. Oana Chiţu megpróbálkozott azzal, hogy angolul konferálja fel számait, és elmondja, miről szólnak a dalai a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában, de nem egyszer belesült ismertetőjébe, és a dobos kolléga segítségét volt kénytelen kérni, vagy csak egy legyintéssel elintézte a befejezést.
 Oana Cătălina Chiţu |
A koncert a 2008-as lemez anyagát kínálta, a daloknak csak mintegy húsz százaléka volt valódi tangó. Vagyis 2/4-es vagy 4/8-as ritmusra épülő, percenként 32-34 ütemet tartalmazó dal. A harmincas években Bukarestet a kis Párizsnak is nevezték, olyasféle dalokkal voltak tele a fénykorát élő Bukarest parkjai és kávéházai, akárcsak a kultúra fényes fővárosának parkjai és bárjai. Ekkor nem csupán a bukaresti szórakozóhelyeken virágzott ki a tangó, vadhajtásai pompáztak a mi székesfővárosunkban is, nemcsak Kalmár Pál, de a ma újra népszerű Karády Katalin is énekelt tangót vagy tangó jellegű dalt. Olyan könnyed kellemességeket fütyülhetett az úri nép, mint a Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót vagy a Tenyeremen hordom (mindkét dallal Sebők Miklós örvendeztette meg a hallgatókat).
És helyben is vagyunk: Oana Chiţu hasonlóan nagy – román – slágereket melegített fel. Megidézve az akkori idők népszerű román zenekarainak hangzását is (e zenekarok többet merítettek a helyi népzenéből, mint a hasonszőrű magyarok, melyek inkább swing, dixie zenekarok voltak). A zenekarának ismertetett összetételéhez hasonlóan verbuválódott együttesek buzdították táncra egykor a román fővárosban a nagyérdeműt.
Oana Chiţu előadói modorát nem kísértette meg az a divat, hogy a hangzást karcossá tegye, megidézze a szénszálas mikrofonok recsegését, a falzettbe csúszó korabeli énekesek nyávogását (melynek oka egyébként éppen a mikrofonokban keresendő). És nem is parodizálta a régi előadókat (mint nálunk Paudits Béla), úgy és azt énekelte, mint a románok legnagyobb énekes sztárja, a New Yorkban is sikeressé váló – román Piafnak aposztrofált – Maria Tănase. Van tehát egy énekesnő, aki nem egyszerűen azt énekli, amit nemzete legnagyobb énekesnője, hanem pontosan úgy is, ugyanolyan hajlításokkal, (a bizánci népzenéből származtatható) intonációval, és Edith Piaf előtt is leróva tiszteltét. Olykor mélyen búgva, olykor fájdalmasan keserűen. A szerelem e dalokban a megcsalatottak szerelme, csupa fájdalom, csupa kiáltás.
Mintha Szalóki Ági nem egyszerűen Karády-dalokat énekelne, de minden ízében Karády lenne: úgy susogna, úgy lenne érzéki, mint ő. Nem! Csak azért sem, mondom, amit Oana Chiţu megannyi román kritikusa és rajongója: miszerint ő lenne Maria Tănase reinkarnációja. De kétségtelen, hogy nem csupán a stílust sajátította el, de öltözködésében is Maria Tănase követője: fekete nagyestélyiben, erős vörös sminkben állt ki a magyar közönség elé, hajában vörös sállal (a szép díva, Tănase egyébként az Antonescu-rezsim alatt azért volt letiltva, mert meztelenül sakkozott). Oana Chiţu lemeze elég kurta – ötven perc is alig van – ezért a maradék időt a másfél órás koncerten az ismertetők, illetve a zenekar produkciója töltötte ki. Mindössze Valeriu Cascaval cimbalmos tíz perces szólóját találtam a kelleténél hosszabbnak (Cascaval nem egyszer csúnyán mellé is ütött).
Oana Chiţu hangja nagy ámbitusú alt. Az énekesnő nem erőltetett nagyon magas hangokat, előadása természetes, olykor kifejezetten incselkedő (a Bordal – Bun ii vinul Ghiughiului – volt az est egyik legjobb dala), a Szerenádot (Sub balcon eu ti-am cantat o serenada) végigjátszotta – a jobb balkonon helyet foglalók örömére. És néha tényleg úgy énekelt, olyan búgó hangon, olyan mélyen átélten, olyan nagyszerűen, mint Piaf.