„A gasztronómia az egyetlen olyan élvezet, ami soha nem fáraszt” – vallja a téma alapművének megfogalmazója, Jean Anthelme Brillat-Savarin. Máig őt idézik, és szinte istenítik az ínyencek, gourmet-k pápájukként.
Nem fárasztanak a finom ízek, és nem fárasztanak az ízekhez kapcsolódó történetek sem, bizonyíték erre egy újabb szakácskönyv, nem is akármilyen. Ahogy Saly Noémi, a kötet szerkesztője írja: „kedves olvasó, ne keress itt középkori ínyencségeket. Azoknak az ételeknek a receptjét kapod kézbe, amelyeket a monostorban ma főz Borika és János testvér”.
Képzeljük el, hogy ünnep van, és választhatunk a reggelihez valók közül: medvehagymás kifli (a medvehagyma a kertben terem) juhtúrós tojáskrémmel, vagy legyen inkább padlizsánkrém? Ebédre a leves erdei gombából vagy rókagombából készüljön? (Frissen szedett, mondani se kell.) Előételnek aszaltszilvás csirkemáj? Utána, ha még elfér, birkapörkölt? De lehet választani halas főételt is, mondjuk Ábel atya kedvenc zöldséges rakott halát. Köretnek a citromfüves bulgur ragadta meg a fantáziámat. Nem könnyű választani a desszertek közül sem, vajon milyen lehet Anzelm testvér kedvenc sajttortája?
Mit együnk böjt idején? Jákob testvér korpás-paprikás kenyeréhez currys csípős tojáskrémet? Medvehagymás túrókrémet? Vagy legyünk bátrak kipróbálni János testvér élesztőpástétomát? Szegfűgombás omlett? Gombás krumpli? Citromos hal bulgurral? Narancsos puliszkatorta? Hatalmas és izgalmas a választék.
 |
Szép, míves kiadvány a Monostortorkosságok két kötete, a Bakonybélszín és a Bakonybéles, látszik rajtuk a szeretetteli törődés és a minőségi elvárás. Jó kézbe venni, nézegetni. A fényképekből – Baric Imre munkája – áradó nyugalom, a kicsiny részletek szépsége, elmélyültség, az elégedettség és jókedély, akár a csodás tájról, akár a monostor buja veteményes- és pihenő kertjéről, akár a monostorban élőkről, munkálkodókról van szó. Étvágygerjesztőek a fogásokról, a terített asztalról készült felvételek, meghittséget sugároznak a közös étkezésekről, elégedett vidámságot a konyhában sürgölődő szakácsokról készült képek.
És persze nagyon jó olvasni. A két kötet sokkal többet ad, mint néhány kellemes, finom – vagy éppenséggel elutasított (János testvér élesztőpástétomát 2010-ben kipróbálta a testvéreken. „Kétszer is – de egyszer sem szerették”) – fogás receptjét. Ez a két szakácskönyv egyben ismeretterjesztő irodalomként is szolgál.
Az előszót mindkét kötethez a monostor perjelje Baán Izsák OSB (a Szent Benedek-rend teljes latin nevének rövidítése: Ordo Sancti Benedicti) írta. Az első kötetben a bakonybéli monostor történetéről mesél: az első bencések az István király udvarából érkező Szent Günter és Szent Gellért köré csoportosultak Bélen. A mai közösség életének keretét is a több mint ezer éves regula szabja meg, az imádság, a fizikai és szellemi munka ritmusa. Lelki otthon, stabilitás, közös munka, közös liturgia, közösségi létezés. A monostor szerzetesei, írja előszavában a perjel, „napi három órát imádkoznak és hét órát dolgoznak – ebbe beletartozik a főzés, a tudományos és a lelkipásztori munka, a takarítás, mindenféle teendő a kertben és a boltban vagy most éppen a szakácskönyvírás.” A második kötetben a böjtről elmélkedik. „A böjt alapvetően egy önkéntesen vállalt hiánytapasztalat” ami nem jelenti az igénytelenséget – ez a gondolat végig mintegy vezérfonalként vezet szakácsot, szakácskönyvírót, szerkesztőt, nyomdászt – viszont jelenti a „jó arányérzéket, a bölcs belátást”, a „változatos de visszafogott, egyszerű étkezést”.
Toókos János OSB az ünnepi asztalközösségről, a tempóról, az idő és a nyugalom fontosságáról ír derűsen: „Az ünnepi ételek elkészítéséhez idő kell. Nem véletlenül lett monostori konyhánk jelképe a kemence: …felfűtéséhez három óra kell. Ha pedig már ennyit fűtöttem, nem egymagamnak fogok benne sajtos melegszendvicset csinálni egy perc alatt. Arra ott a mikrohullámú sütő.”
 |
Az időnél maradva, az olvasó megismerheti az egyház időszemléletét, azaz az esztendő tagolását, amely „nemcsak évszakokból, hónapokból és hetekből áll, hanem egy másik síkon az üdvtörténethez… kapcsolódó „időkre” tagolódik”, és az ünnepek jelentését, jelentőségét, szimbolikáját is, az ünnepekhez tartozó történeteket, többek között a monostor névadója, Szent Mauríciusz, vagy az alapítók, Szent Gellért és Szent Günter történetét. Időhöz kapcsolódik a böjt is, megtudjuk, melyik időszakban, milyen jeles napokon böjtölnek a bencések, hogy egyeztetik össze az ünnepekkel, és hogy lehet finom és tápláló böjti fogásokat készíteni.
A két szerző Nagy Ferenc Károlyné és Toókos János OSB – a könyvecskék lapjain Bori néni és János testvér megszólítás dukál nekik – már több mint tíz éve dolgoznak közösen a monostor konyhájában. Naponta főznek a szerzeteseknek, ha szükséges, a gondoskodnak a Szent Günter Vendégház szállóvendégeiről, és ők készítik a boltban vásárolható termékeket. Bori néni és János testvér nincs könnyű helyzetben, jelentős képzelőerő és fantázia szükséges ahhoz, hogy a menü ne legyen egyhangú hétköznap se. Az ünnepeken kifejezetten ünnepi ételsor kerül az asztalra: karácsonykor fácánleves, ez csak évente egyszer készül, húsvétkor bárány, a születésnapokon a torta is kötelező eleme a menünek. Bori néni továbbképzésen fejlesztette tudását, sőt részt vett különböző főzőtanfolyamokon, ahol más nemzetek, köztük az indiai, az olasz vagy a török konyha jellegzetességeivel ismerkedett. Szükséges is volt, hiszen minden szerdán és pénteken (és a többi jeles böjti alkalommal) húsmentes ételeket kell készíteni, így aztán szerepel a listán a curry, csicseriborsó stb.
A konyhán különlegességek is készülnek, paprikakrém, tárkony, mustár, többféle gyümölcslekvár, medvehagymakrém, kekszek, szörpök, ezeket a monostor boltjában lehet megvásárolni. Élvezetes olvasmány ez a két kötet, reméljük, lesz folytatása; vegyék és egyék, és legyen része mindenkinek abban a szeretetben, amivel a fogások és a két kötet készült.