A nagy, közismert múzeumi gyűjtemények sátornyi kirakatai előtt sétálva magunkban nyugtázzuk: a kertből nekik juttatott néhány négyzetméteren biztosan nem lelhetjük föl a kultúrának azt az átfogó élményét, ami a valódi kiállítóterek tágasságában a legjobb tárlatokon magával ragad bennünket. Továbbsétálunk tehát, kuriózumot, a hosszú hétvégén Magyarországra érkező turistáknak szánt gyorstalpaló múzeumtúrákból bizonyosan hiányzó kisebb gyűjteményeket keresve: vajon idén mivel vonzzák sátraikhoz a nézelődőket a Múzeumok Majálisán törzstagnak számító műszaki, természettudományos vagy orvostudományi tárgyú gyűjtemények? 

Három uralkodó sátorkoncepció különíthető el idén: a múzeumkertben tábort verő vidéki intézmények magukévá tették a Magyar Turizmus Zrt. idei kampányának felhívását, s a hazai Kulturális Turizmus Éve jegyében szűkebb pátriájuk vendégcsalogatójaként értelmezik e pesti kirakatot. Az ingyenes vagy némi apróért kínált prospektusok sokasága mellett bemutatkoznak a kiállítóhelyek is: az Alcsúti Arborétum például 2007-es fotópályázatának legszebb darabjaiból rendezett szemet gyönyörködtető tárlatot, hogy kedvünk kerekedjék a botanikus kertet egy vasárnapi kirándulás erejéig élőben is megcsodálni.

A kistérségi turizmus népszerűsítése a Bakonyi Természettudományi Múzeum csatlakozó sátorrészében is meghatározó, a Bakony természeti értékeit bemutató ízléses kamarakiállítás igazi kirándulóhívogató. Sokoldalú, a legkisebbektől a kamaszokon át a felnőttekig mindenkit a tevékenykedve tanulás örömével megajándékozó sátor a Mátra Múzeumé: míg a kicsik kedvükre festegetnek, a nagyobbak fosszíliákon keresztül ismerkedhetnek a Mátra élővilágának történetével, vagy apró bogarakat tanulmányozhatnak mikroszkóp alatt, miközben a hatalmas kosárból északi vártúrára invitáló programfüzet és a Mátra Múzeum nyári táborait hirdető szórólapok kínálják magukat – a kulturális turizmus jegyében.  

A második irányt mindenekelőtt budapesti múzeumok képviselik: kedvcsináló kiállításelőzeteseket telepítettek a múzeumkerti négyzetmétereikre. A Magyar Természettudományi Múzeum Predátorok címmel futó interaktív időszaki kiállítását reklámozza, sátra előtt hatalmas barnamedve áll, odabent megtapintható, mozgatható állkapcsú ragadozó- és prédaállat-koponyák, kiterjesztett szárnyú bőregér üveg alatt – szakértő magyarázat kíséretében. A kiállítás-kivonat mellett az alkotó kedvű sátorlátogatókat denevérszabászatra is invitálják. Az ELTE Természetrajzi Múzeumának ásványtára a kémiai képletek, a múzeumi tárlókban látható ásványok és a hétköznapokban használt anyagok között épít hidat:  gipszkristály és építőanyagtelepeken kapható zacskós gipsz, babahintőpor és az alapanyagául szolgáló magnéziumszilikát ásvány, a talk mellett sok más hétköznapi anyag is megfigyelhető.

Aki pedig lemaradt a majálisról, az interneten bővítheti ismereteit az ásványtárról és a kiállított anyagokról is (kősó, kvarc, kalcit). A kristályszerkezetek tanulmányozása átvezet bennünket  a matematika világába: a fraktálokkal kapcsolatban  rögtönzött nagysikerű előadás népes hallgatóságát arra biztatja a házigazda, hogy iratkozzanak be az ELTE matematika szakára. A felsőoktatási intézmények többsége azonban még nem fedezte föl a Múzeumok Majálisában számukra kínálkozó lehetőséget, pedig sok különleges egyetemi gyűjtemény megérdemelné, hogy az intézmény rendhagyó módon reprezentálva megjelenjen a Múzeumkertben. 

A műszaki és technikai jellegű kiállítóhelyek képviselik a harmadik irányt. Fő attrakciójuk a szakma fortélyainak bemutatása, a sátrakban mindentudó mesteremberek, akik – ha estefelé már kissé fáradtan is, de – büszkén vezetik be például az ólomöntés technológiájának lépéseibe az érdeklődőket a forma elkészítésétől a kiöntésen át az elkészült tárgy elővarázslásáig az Országos Műszaki Múzeum kaposvári Öntödei Múzeumának sátrában. Az Elektrotechnikai Múzeum immár hagyományosan Van de Graaf generátorral vonzza a fizika iránt érdeklődőket, a Műszaki Tanulmánytár a 150 éve született Bánki Donát előtt tisztelegve a porlasztó működési elvét ismerteti meg a robbanómotort nap mint nap használó közönséggel.

A nézői részvételre épít a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum is: fekete dobozban kutakodva kell eltalálnunk, melyik emberi szerv is van elrejtve tekintetünk elől – olykor megdöbbenünk, mennyire kevéssé ismerjük saját testünket belülről, s milyen kicsi is egy egészséges emberi szív. A Mezőgazdasági Múzeumnál terményképeket készítve ismerkedhetünk a magyar konyha alapját képező különféle színű, méretű, formájú magvakkal. A nagy melegben a Vendégbarát Múzeum díjat elnyert esztergomi Duna Múzeum reneszánsz vízgépét irányítva hűsölhetünk. A kancsónyi „víztorony” magasságát kis létrára állva változtatva a szökőkútból kitörő vízoszlop magassága is változik: mennyivel izgalmasabb és tartalmasabb játék ez így, mint némely bevásárlóközpont szökőkútjának vezérlése pár – ki tudja mire való – gomb nyomkodásával.  

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A 2009-es Múzeumok Majálisának fő célkitűzése a hazai kulturális turizmus fellendítése. Az ennek érdekében csatasorba álló múzeumok élnek a lehetőséggel, hogy a közönséget megszólítva a főváros és Magyarország kulturális értékeinek, köztük múzeumainak felkeresésére ösztönözzék a nagyérdeműt, de akkor örülünk igazán, ha ezt mindenekelőtt gyűjteményükön, kiállításaikon keresztül teszik, s nem kerülnek túlsúlyba – az amúgy ingyenesen látogatható – majálison a pénzért árult kiadványok, prospektusok, s ha a múzeumi sátor nem válik puszta kézművesműhellyé. A legjobbak egyszerre kínálnak ízelítőt kiállításaikból, és nyújtanak interaktív, tevékeny megismerési lehetőségeket gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A Múzeumok Majálisának általánosan igen magas színvonala, a muzeológusok és múzeumpedagógusok kreativitását dicsérő kitűnő programkínálat persze „magától is” elrendez mindent: a szerényebb, ötlettelenebb standokon kevesebb a látogató, míg máshol sorukra váró, vissza-visszatérő kíváncsiskodók alkotó- és kísérletező kedve, öröme, sikerélménye győzi meg a sátrak házigazdáit: érdemes elhozni a természettudományokat is a Múzeumkertbe.