 Sipos Melinda – Németh Péter (Kitchen Budapest projekt): Fénylugas 02, installáció, 2008 |
A legmeghökkentőbb, kifinomult technikai arzenált felvonultató filmes jelenetek egyike sokunk számára máig az a képsor, amelyben egy műanyag citromfacsaró úszik be az űrtájba, s egy, a lábán gumicsizmát, a hátán pedig permetező-felszerelést viselő, asztronautaszerű alak tesz bizonytalan lépéseket. Pirx kapitány kalandjainak legendává nemesedett óriás sótartói és hiper-űrjárgányt helyettesítő matchboxai a James Bond jellegű alakok kütyüinek kreatív antitézisét képezik. A bátor Pirx bebizonyította, hogy egy vízipisztoly legalább annyira hatékony fegyver a gonoszok ellen, mint a lézerpuska. A Videospace Low-Tech kiállításának alkotói hasonló merészségről tesznek tanúbizonyságot, hiszen a modern médiatechnika birodalmának ezúttal nem a legfrissebb szoftveres fejlesztésekkel, hanem fadobozokkal és horgászzsinegekkel vágnak neki.
 Sugár János: Omega pont (demo), objekt, 2000 |
A médiaművészet erőteljesen időbe vetett irányzat, léte a speciálisan elrendeződött vizuális jelek változásán, az ismétlődésen és a ritmuson alapul, érzékelhetősége pedig az adott pillanathoz kötött. Az időbeli változás minden mozgó képi forma egzisztenciális alapja, az állandóan változó látvány átmeneti, a következő pillanat felé mutat. A médiaművészet alapvető létmódja mellett az időbeli folyamatosságot emeli ki a művészeti forma modern technikai eszközökre való nyitottsága is. Az alkotók előszeretettel használják ki a legfejlettebb tárgyi és szoftveres lehetőségeket. A galériákban gyakori vendégek a meghökkentő felületekre projektált mozgóképek, a videókon digitálisan előállított effektusok tarkítják a felvételeket, és akár egy naiv ikon is életre kelhet, ha megfelelő high-tech fadobozban állítják ki.
 Július Gyula: Oszcilláció, installáció, 2009 |
A szuperfejlett technológiákra és a cyberkalandra csalogató installációkra a Low-Tech kiállítói fittyet hánynak, és a legkezdetlegesebb eszköztárral bűvölik el a látogatókat. Installációik rendkívül egyszerűek, működésük bárki számára könnyen érthető, az eredmény mégsem gagyi vagy infantilis, hanem inkább tisztelgés azok előtt az alapvető technikák és jelenségek előtt, amelyek lehetővé tették a mai médiaművészet kialakulását. A kiállított tárgyakat az egyszerűség bája lengi körül, de nem naivan, hanem inkább a hagyományra reflektálva, viccesen.
A kiállítótérbe a Kitchen Budapest két alkotója, Sipos Melinda és Németh Péter Fénylugasa vezeti be a látogatót. Az opálos, áttetsző hengerekre tarka, állandóan változó színfoltokat vetítenek a bennük elrejtett pici ledek. Az impresszionista fénykavalkád egy hagyományos képsor transzformációja, ami lehet akár egy előzetesen rögzített mozgókép vagy akár egy webkamerával megfigyelt, épp zajló jelenet is. Az élesen kirajzolódó körvonalakat és formákat a fénylugas harmonikus pacákká transzformálja, így a valószerű ábrázolást dekoratív hangulatfestő elemmé, fényérzéssé változtatja.
 Sugár János: Halhatatlan tettesek (Opera a videótechnikáról), 1988 |
Sugár János a jó és a rossz egyértelműnek tűnő fogalmaira enged rácsodálkozni Omega pont című, egy darab villanykörtével operáló fapados installációjával. A körtén az alkoholos filccel rápingált „Rossz” felirat díszeleg, míg kapcsolóján a „Good” varázsszó olvasható. Felkapcsolva a test világít, rácáfolva a „Rossz” feliratra, ami ugyanakkor igaznak tűnt lekapcsolt állapotban. A lámpát gyermekien fel-le kapcsolgató látogató a két állítás közt hezitálva mélyedhet el a két alapfogalom természetében. A meditatív ráhangolódásra egyébként szükség is van Sugár János másik installációjához, a Halhatatlan tettesek című videofelvételhez. A filmen a videotechnika fejlődését feldolgozó operát nézhetjük és hallgathatjuk végig, már ha bírjuk idegekkel. A két énekes schprachgesang-szerű diskurzusa a felvevőfejekről nem törekszik a könnyen hallgatható zeneművek táborának gazdagítására, mint ahogyan a képernyő mellett olvasható, bukdácsoló koherenciájú, kenyérmorzsa helyett videós emlékképekkel operáló Jancsi és Juliska-parafrázis sem épp szórakoztató olvasmány.
 Pacsika Rudolf: Konspiráció-elmélet generátor, installáció, 2004 (Forrás: videospace.c3.hu) |
Feloldódásnak ott van viszont Pacsika Rudolf Konspiráció-elmélet generátora, ami a pénznyerők jó öreg citrom-szilva-cseresznye kombóját cserélte le az összeesküvés-elméletek legkedveltebb komponenseire. Egy egyszerű fagomb megnyomására beindul a konspirációs gyümölcspóker, és olyan meglepő összefüggések rajzolódnak ki előttünk, mint a „WTC-Walt Disney-Ku Klux Klan”, a „Windows-Hollywood-Mossad” vagy a „Global warming-Vatican-Opus Dei”.
Az egyszerű dolgokból kibontakozó bonyolult jelenségek tárgykörét gazdagítja Július Gyula Oszcillációja, ami egy neonzöld horgászzsinegekkel és kúpra szerelt teniszlabdával felszerelt fadobozból varázsol elektromos kisülésektől vibráló, oszcillográf-jellegű jelenetet. A neonfényben pörgő damilok képét egy monitornak továbbítja a dobozban elhelyezett kamera, ahol a mocorgó pecás felszerelés mint láthatóvá tett elektromos jelek őrült sebességű mozgása jelenik meg.
Csörgő Attila két, egymással szemben haladó másodpercmutatóra redukált vekkeróráját a végtelenül egyszerű látványvilág jellemzi, csakúgy mint KissPál Szabolcs Körhullám című installációját. A vízcseppek zaját lejátszó hangszóróban víztócsa veszi át a hangrezgéseket, hogy aztán a falra vetülve újra a hullámok vizuális képét rajzolja ki.
A jelátalakítás egyszerű formáinak megidézése és a bonyolult rendszerek egyszerű elemekké bontása a modern berendezések előtti hommage-ként alakul át esztétikai tárggyá a kiállításon. Az alkotók nem annyira szembemennek a kor high-tech elvárásaival, mint inkább az egyszerű eszközök felmutatásával tisztelegnek előtte.
A kiállítás 2009. október 24-ig látogatható.