John Scalzi ugyanis tisztában volt azzal, hogy első regényt nehéz eladni, ugyanakkor nagy szüksége volt visszajelzésekre az előrelépéshez. Nem járt rosszul ezzel a megoldással; egyrészt öt év alatt olvasói adományokból keresett 4,000 dollárt, másrészt az olvasói és kritikai reakciók alapján született meg a máig roppant jól működő Scalzi-féle sikerkönyvrecept, amely első hivatalosan is kiadott műve, a később sorozattá váló Vének háborúja (2005) óta hozza – hozza? ontja! – számára az elismeréseket. Immár huszonöt regény szerzője, ezekből tizenöt magyarul is olvasható. 2010 és 2013 között ő volt az elnöke a Science Fictiont és Fantasyt Írók Egyesületének (SFWA). Nem véletlen tehát, hogy ő a díszvendége az idei Könyvfesztiválnak.
Miből is áll a fentebb emlegetett sikerkönyvrecept? Leginkább társadalomkritikus és szellemes, szatirikus és groteszk elemekkel megtűzdelt tobzódás kalandregény formában, bohózattal ötvözött űroperett, realisztikus ábrázolásmóddal, garantált mesébe illő happy enddel, azaz a jók elnyerik méltó jutalmukat, a gonoszok méltó büntetésüket. A szövegek gördülékenyek, a párbeszédek életszerűen peregnek, a próza egyszerű, sallangtalan, könnyen befogadható. A spekulatív (science fiction és fantasy) tényezők világos magyarázatot kapnak, a gondolatkísérletek – mi lenne, ha…? – érdekesek. A humorban bővelkedő történetek olvasmányosak, s nem kívánnak komoly szellemi erőfeszítést az olvasótól. A kitalált másodlagos világok lebilincselők, bemutatásuk nem szájbarágós, hanem az olvasó részese lesz egy-egy szereplő megismerkedésének a helyzettel, ami így természetesnek hat. A keretet adó gondolkodásmód jellegzetesen amerikai, egyrészt feminista, inkluzív, környezetvédő, másrészt némileg leegyszerűsítő, különösen a jellemábrázolás, -fejlődés terén (rokonszenves szereplői többnyire nagyra nőtt sematikus gyerekek, viselkedésük nem vall érett személyiségre).
Korábban számos Scalzi-írással találkoztam már, de az írói pálya rövid összefoglalásának megírásához sorra olvastam egymás után az eddig elmulasztott vagy épp megjelenés előtt álló köteteket, és arra jöttem rá, hogy Scalzi tulajdonképpen mindig ugyanazt csinálja, csak a köntös más. A spekulatív komponenseket széles ecsetvonásokkal keni föl, ezek izgalmasak, de gyakran elnagyoltak, vagy akár behelyettesíthetők, azaz a fantasztikum nem szerves része ezeknek a kalandos meséknek. Ez meg is magyarázza, hogy a science fiction elkötelezett hívei közül miért fanyalognak sokan Scalzi neve hallatán, miért nem olvassák számolatlanul műveit: számukra ez belépő szint, bevallva-bevallatlanul korábbi szerzők (pl. Robert A. Heinlein, Joe Haldeman) átdolgozása-újramesélése, kevés az újdonság, kevés benne a tudomány, valamivel több a fantasztikum, de a lényeg a kaland és a humor, a cselekmény és a stílus.
A Vének háborúja (ford. Pék Zoltán) klasszikus katonai űroperett a távoli jövőben, mikorra az emberiség már számos bolygót meghódított, számos földönkívüli értelmes fajjal lépett kapcsolatba, s közülük egyesekkel szövetségben harcol a többi ellen főleg a lakható bolygókért, bár ez a fajta űrgyarmatosítás és élettér-kiterjesztés rossz emlékeket ébreszt, és a múlt kivetítése a jövőbe sem akkora divat már. A főhős, John Perry a kisember létére világok sorsát megfordító szinte hibátlan, szinte tökéletes férfi, aki minden problémára remek megoldással áll elő s mindig az események sűrűjében forog, majd végül karizmatikus vezető lesz belőle. A sorozat (ford. Farkas István, Makai Péter Kristóf, Pék Zoltán) aztán ebben a szellemben folytatódik. Hasonlóképpen űroperett – bár nem katonai, hanem politikai – az éghajlat-változás analógiájaként fölfogható, kevésbé sikerült Egyesülés-trilógia (ford. Benkő Ferenc), amelyben Scalzi a fénysebességnél gyorsabb utazás lehetetlenségét az Áramlat, a téridő egyes szegmensei közt átvezető csatornák beiktatásával oldja meg, s ennek társadalmi következményeit, illetve a stabil Áramlat kihasználására épült rendszer összeomlását mutatja be.
Az egyelőre két regényt és egy novellát tartalmazó Bezárt elmék-sorozat (ford. Farkas Veronika) valójában fantasztikus motívumokkal átszőtt krimi: az FBI keresi és megtalálja a gyilkos(oka)t, leleplezi a bűnöző(ke)t. A fantasztikumot egy „Nagy Náthá”-nak nevezett járvány szolgáltatja, de legfőképpen a vírus okozta betegség három fázisára adott válasz, ugyanis egy ideig a rendelkezésre álló erőforrások jelentős részét arra fordítja Amerika, hogy a Haden-szindrómásokon segítsen. A járvány megváltoztatja a világot, de a bűnügyi történet elmesélését nem. Ugyanígy a nyomozás a központi témája a jóval kevésbé tudományos, háromrészes Dispatchernek is, amely egy olyan Amerikában játszódik, ahol a meggyilkoltak azonnal feltámadnak, s mezítelenül biztonságos helyen, általában az otthonukban, találják magukat. Scalzi eljátszik a gondolattal, hogy ez az abszurd, megmagyarázhatatlan jelenség milyen új foglalkozást hív életre, hogyan változik tőle az emberek viszonyulása a halálhoz, istenhez, egyebekhez, s miként lehet így eltenni valakit láb alól.
A négyszeresen díjazott, egyebek közt Hugo- és Locus-díjas Vörösingesek (ford. Pék Zoltán) részint Star Trek-paródia, részint a valóság természetét taglaló mű, s indulhat a „Scalzi legjobb írása” címért. A tényleges történetet követő három kóda – az első, második és harmadik személyben megírt fanfictiont utánzó záró tételek – apró, de fontos és nagyon szórakoztató csavart tesz hozzá az eredeti sztorihoz.
A Kaidzsú Állatvédő Társaság (ford. Rusznyák Csaba) Godzilla-, Jurassic Park– és Tűzgyűrű-rajongóknak kötelező! Keretes elbeszélés. Nagyon kortárs, 2020 márciusában kezdődik, Scalzi saját bevallása szerint a COVID-karantén alatt afféle vigasznak írta, érződik rajta, hogy a szerző élvezte az írást, szereti ezt a mesét. Színtiszta szórakoztatás a célja, s ezt el is éri. Cselekménydús mókázás egy alternatív Földön, görbe tükör, és roppant mulatságos. Az utolsó oldal után mosolyogva fogja letenni az ember. Ugyanilyen jópofa a Fuzzy Nation (Bundás népség) , H. Beam Piper 1962-es Little Fuzzy [Kis bundás] című regényének újragondolása és átírása mai felfogásunknak megfelelően. Ezt a sort folytatja az Állati gonosz (ford. Rusznyák Csaba) is, egy képtelen komédia, ami ugyan több véresen komoly kérdést is érint, a fülig érő szájjal vigyorgó olvasónk mégis valószínűleg az abszurd, bizarr és burleszk szavak jutnak majd elsőként eszébe róla. Mivel a Tor kiadóval 2015-ben 13 könyvre kötött 3,4 millió dolláros szerződés még él, hasonló komédiákra számíthatunk a jövőben is.
Az első regény óta eltelt nem egészen két évtizedben főleg a nagyközönséget hódította meg Scalzi, ahogy ezt elnyert díjai is mutatják. Rögtön az első regényéért neki ítélték a legjobb elsőkönyvesnek járó John W. Campbell-díjat, ráadásul a Vének háborúját Hugo-díjra jelölték a legjobb regénykategóriában és Locus-díjra a legjobb első regények között. Két évvel később a Szellemhadtestet Prometheus-díjra, Missives from Possible Futures #1: Alternate History Search Results [Levelek lehetséges jövőkből #1: alternatív történelmi keresési eredmények] című novelláját Sidewise alternatív történelmi díjra, őt magát Hugóra jelölték a legjobb rajongó-író kategóriában. 2008-ban rögtön két Hugót is nyert, a legjobb rajongó-íróként és tíz év válogatott blogbejegyzéseiért a legjobb kapcsolódó könyv kategóriában. 2013-ban aztán a Vörösingesek Hugo- és Locus-díjat kapott. Scalzi besöpört még egy Seiun-díjat The Android’s Dream fordítására, majd elnyerte Ohio állam kormányzójának művészeti díját egyéni művész kategóriában. 2018-ban fordult elő utoljára, hogy jelölték, mégsem nyert (Hugo, legjobb regény), de Az összeomló birodalom legjobb science fiction regényként megkapta a Locus-díjat. Egy évre rá folytatása, Az utolsó emperátor Dragon-díjat nyert ugyanebben a kategóriában. Idén Scalzi már négy díjat is behúzott, a Robert A. Heinlein-díjat „kitűnő science fiction műveiért és az űr emberi felfedezésére inspiráló szakszövegeiért”, A Kaidzsú Állatvédő Társaság című regénye Locus-díjat és az amerikai könyvtárosok Alex-díját kapta, valamint Ohioana Könyvdíjat. És az évnek még nincs vége, hamarosan jön az idei Hugo-szavazás, A Kaidzsú Állatvédő Társaság tőlük is megkaphatja a legjobb regényért járó elismerést… és nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljam, a Könyvfesztiválra megjelent Állati gonosz is közönségsiker lesz.