Sok minden elronthatta volna a londoni banda húszéves születésnapi buliját. Például az, hogy meg sem érik a kerek évfordulót. Tavaly év elején zuhant ugyanis a rajongókra a hír, hogy otthagyja a csapatot a dobos, Steve Forrest. Jött viszont helyette egy laza konferanszié. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak olyan filmek, amelyek nem törekszenek egetverő igazságok felé, szépelgő és körülményes kifejezéssel nem gondolatébresztőek, inkább csak elénk tolják az életnek hívott realityt, mint a sótlan spenótot, oszt jó napot. Ha megeszed, jó; ha nem, akkor is. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyen lehet, hogy az élet közelről nem is tartogat meglepetéseket. A jelentéktelen akkor is jelentéktelen marad, ha filozófiai idézettel kötjük át. De vajon mit láthattak mindebből Berlinben? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Második nagyjátékfilmjét mutatták be a napokban, amelyet a nagy szakmai és közönségsikert elért A nyomozó után szinte mindenki várt. Az elmúlt nyolc évről, a műfaji besorolás értelmetlenségéről beszélgettünk, meg arról, hogy folyton akcióhősként gondolunk magunkra. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Akárhonnan is nézem, Hajdu Szabolcsnak jól áll a pénztelenség. Öltözteti. Kreativitással, feszességgel, intenzitással. És mindent tud a mai magyar család életét megkeserítő nyavalyákról, a boldogtalanság és elvágyódás szivárványáról. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem akarok tinifilmezni, ezért inkább megengedően generációs mozinak mondanám az Idegpályát. Okostelefon, internet, virtuália. A kaland is csak akkor kaland, ha rögzíteni és posztolni lehet. Addig mégis jó mozi, amíg a morál vattacukorként be nem borít mindent. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén a horror volt a kiemelt műfaj a Cinefesten, a műfaj rajongóit bevált klasszikusokkal várták az éjjeli vetítéseken, és egy szakmai beszélgetést is szerveztek a téma köré. Ahol az is kiderült, milyen lett volna a Walking Dead, ha azt Dél-Koreában forgatják. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Eddig leginkább Herta Müller műveiből ismerhettük a romániai svábok életét a diktatúra mindennapjaiban, az elsőfilmes Anca Miruna Lazarescu viszont benézett a költői nyelv mögé és egy aradi család igaz története alapján rajzolt szatirikus, sírós-nevetős tablót. Az írózseninek titulált Prabda Yoon próbálkozását viszont minél hamarabb ki akarjuk törölni a fejünkből. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eddig azt hittük, hogy az a legfőbb kérdés krimivonalon az HBO-val kapcsolatban, hogy vajon a True Detective félve várt harmadik évada ki tudja-e majd köszörülni a csorbát, amit a második ejtett? Ám most már sokkal inkább az, hogy a harmadik évad helyére vagy helyett érkező Aznap éjjel vajon megkapja-e a megérdemelt folytatását? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A barátságos óriás minden elkövet azért, hogy feltalálja a mese nélküli mesét, a varázslat nélküli mágiát. És aki ezt kiszúrja, arra két órányi tisztes unalom vár a nyúl bélelt üregében. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az utolsó napot vártam leginkább a Sziget idei felhozatalából, hiszen két olyan zenekar jött el először a Szigetre, amelyik igencsak felfelé ívelő szakaszban van, és mindkettőről könnyű elképzelni, hogy pár év múlva a fesztivál sztárjai lehetnek majd. A Lumineers és a Last Shadow Puppets maximálisan feledtette a Hardwell nevű parasztvakítást. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Muse-zal könnyen be lehetett gyógyítani a Rihanna ütötte sebeket, talán ezt írhatjuk be az idei évkönyvbe. Meg azt is, hogy a stadionrocknak még mindig megvan a maga becsülete. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az sem utolsó, ha azt boncolgatjuk, hogy ment-e előrébb a világ a filmek révén, hogy jobb emberek lettünk-e, mondjuk, A hét szamuráj után, de valahol mégis annak örül a bennünk élő földhözragadt befogadó, ha arról beszél egy alkotás, hogy miként kell kocsmát nyitni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy lendülettel érkezett az Öngyilkos osztag, és a végén nem is az derül ki róla, hogy a király, szegényke, megint meztelen, hanem hogy eleve pucéran született. David Ayer filmje még a jólöltözöttség illúziójához sem jut el ebben az igen harsány, és igen fölösleges moziban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kell annál nagyobb gyomros, hogy visszasírjuk a tövismadaras Chamberlaint a pusztító szuperkém bőrében? Pedig hozzá jobban illett volna Bourne öregkora, mint a fiatalosabb Damonhoz, aki darabosabban mozog a vásznon, mint eddig bármikor. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
