Top Gun: Maverick
2022.05.27.

A kifutópálya fényei kigyulladnak, felzúgnak a motorok, útnak indulnak az amerikai haditengerészet vadászgépei. Ezúttal 1986 helyett 2022-öt írunk, ez pedig nem jelent mást, minthogy megérkezett a Top Gun: Maverick! KISS DALMA KRITIKÁJA.

Az eredeti Top Gun a nyolcvanas évek emblematikus darabja. Egyrészt az amerikai katonai pilótaképzés idilli és már-már propagandisztikus lenyomata, másrészt klipesztétikájának és bravúros légi akciófelvételeinek köszönhetően markánsan hordozza az évtized popkulturális színezetét, továbbá az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Tom Cruise ezzel a filmjével csatlakozott a hollywoodi A-listás színészek csoportjához, és lett innentől fogva bármely produkció húzóneve. 

A húszas évei elején járó Tom Cruise azt a szereptípust formálja meg, melyet a való életben is magáénak mondhat, vagyis forrófejű, állandó megfelelési kényszer hajtja és legbelül végtelenül szentimentális. A film sikere után karrierje többször irányt váltott, melynek során bebizonyította, hogy drámai szerepekre is képes (Esőember, Egy becsületbeli ügy), mígnem a Mission Impossible Ethan Huntjaként ráérzett az akciófilm és az adrenalinlöket valódi ízére, és onnantól fogva nem volt megállás.

A Top Gun a San Diego-i Miramar légi bázison játszódik, ahol a vadászpilóták elitjének képzése folyik. A fiatal és vakmerő pilóták között találkozunk Pete „Maverick" Mitchell-lel, akinek apja a vietnámi háború alatt szolgált, majd rejtélyesen eltűnt. 

A rendező Tony Scott (Beverly Hills-i zsaru 2., Tiszta románc) ügyesen lavírozott a levegőben és a földön felvett jelenetek között. Míg a légi bevetések és a pilóták közötti élcelődés izgalmas és feszültséggel teli, addig a bázison a melodráma és a romantikus film jól bevált sablonja és motívumai lépnek működésbe, ilyen az apa árnyékában élő és bizonyítani akaró fiú, a vonzó tanácsadónő meghódítása, a legjobb barát elvesztése, stb. 

A Top Gun nem véletlenül vált a filmkészítők referencia- és paródiaforrásává: 1991-ben mutatták be Jim Abrahams Nagy durranását, mely a Top Gunt figurázza ki, majd az 1994-es Aludj velem című filmben Quentin Tarantino hosszasan és akkurátusan ecseteli elméletét a heteronormatív narratívába bújtatott homoszexualitásról.

Sejtelmes pillantások, félmeztelen férfiak (akik a tikkasztó hőségben farmernadrágban röplabdáznak a strandon), a lemenő nap fényében és a pálmafák árnyékában motoron száguldó Tom Cruise, fiatal Meg Ryan, acélos tekintetű Val Kilmer, erőfitogtatás a magasban, és Take My Breath Away.

Több mint harminc évvel a Top Gun mozikba kerülése után a főszereplő, Tom Cruise és a film producere, Jerry Bruckheimer — meglovagolva a nyolcvanas évek iránt érzett nosztalgiahullámot (lásd Stranger Things, vagy az éppen aktuális HBO Max hazai sorozata, A besúgó) —, úgy döntött, hogy jöhet a folytatás. A Top Gun: Maverick rendezője Joseph Kosinski, akivel a színész korábban a Feledés című filmben dolgozott együtt, és aki legutóbb A bátrak című drámában a Granite Mountain Hotshots elit tűzoltóalakulat történetét dolgozta fel.

De vajon szükség van-e a Top Gun folytatására? Mit adhat ez a klasszikus értelemben vett popcorn mozi a képregényfilmekre szocializálódott fiatal közönség, illetve azok számára, akik szerették az első részt? Tud valami mást nyújtani? Megújulni? A nosztalgikus hangulatra rezonál majd a néző? A válasz: Igen! Igen és igen!

A Top Gun: Maverickben Tom Cruise mellé teljesen új színészgárda csatlakozott: Miles Teller, Jennifer Connelly, Jon Hamm, Monica Barbaro, Glen Powell, Ed Harris, de a régi arcok közül rövid időre felbukkan az „Iceman"-t alakító Val Kilmer is. A gégerákban szenvedő Kilmer visszahozatala tisztelgés a színész előtt, egyben búcsú a karakterétől. 

A film nemcsak méltó módon és látványosan idézi meg elődjét, hanem túllép rajta és reflektál a mára. Évtizedek teltek el, mióta utoljára láttuk Pete „Maverick" Mitchell kapitányt, aki eredményei ellenére sem lépett feljebb a ranglétrán, és aki éppen a drónok technológiai fejlettségével fut versenyt, és tolja ki minél jobban az emberi tűréshatár mértékét. Ekkor érkezik fentről az utasítás — melyben ellensége, később barátja, Ice keze is benne van —, hogy térjen vissza a Top Gun programba, ahol a legjobb kadétok közül kell összeállítania és felkészítenie egy csapatot, akikre egy komplex és nehezen kivitelezhető küldetés vár, egy nukleáris fenyegetés megsemmisítése. 

A tapasztalt pilóta egyrészt örül, hogy visszatérhet a régi közegbe, másrészt képtelen lezárni a múltat, nem tudja feldolgozni Goose halálát, ezért villámcsapásként éri a felismerés, hogy a fiatal pilóták soraiban ott ül Goose fia, Bradley „Rooster" Bradshaw, aki láthatólag ellenszenvvel viseltetik Maverick iránt. A film érzelmi magját kettejük kapcsolata és az abból származó feszültség képezi, követjük, ahogy a levegőben és a földön, különböző módokon fejezik ki a bennük lévő indulatokat és sérelmeket. Ugyan a még mindig gyönyörű Jennifer Connelly révén a szerelmi szál sem maradhat el, a Top Gun: Maverick szíve Tom Cruise és a Roostert alakító Miles Teller játékában rejlik. Tom Cruise végre megmutatja, hogy nem veszett ki belőle a drámai véna, és azt kívánjuk, bárcsak kockáztatna, és az akciófilmek mellett más jellegű darabokat is elvállalna. 

A forgatókönyvírók – Ehren Kruger, Eric Warren Singer és Christopher McQuarrie – arra törekedtek, hogy igazi karaktereket, ne pedig egydimenziós figurákat lássunk. Ez különösen érvényes a színészre, aki érett és megfontolt, de továbbra is makacs és bátor Maverickként jelenik meg. A mellékszereplők közül a már említett Miles Teller remekül testesíti meg filmbéli apja, Anthony Edwards fizimiskáját és sármját. Rajta kívül Iceman alteregója Glen Powell „Hangman"-je, aki pimasz és felvágós. 

Nem maradhat szó nélkül az akció és a vizualitás sem. A légi felvételek immerzív élményt nyújtanak a nézőnek, mi is ott vagyunk a levegőben: pörgünk, forgunk, gyorsulunk, ránk nehezedik a gravitációs nyomás, már-már az ájulás kerülget. A remekül koreografált akciójelenetek a kiképzésről és a tényleges küldetésről maradandó élményt nyújtanak. Káprázatos légi balett. Érezzük a veszélyt, és lélegzetvisszafojtva nézzük, hogy mi történik az ifjú kadétokkal. Aztán pedig irány a part, ahol a naplementében ezúttal strandröplabda helyett a srácok fociznak, a helyi kocsmában söröznek és énekelnek, vagy éppen Maverick a régi románcát eleveníti fel. 

A Top Gun: Maverickre megérte ennyit várni. Tom Cruise a világjárvány közepette nem véletlenül harcolt azért, hogy csak akkor mutassák be, mikor már biztonságos(abb) moziba menni, így a nézők a szélesvásznon, a legjobb hangzással élhetik át, ahogy végre felzúgnak a motorok. 

A nyolcvanas évek nosztalgiája, David Bowie Let’s Dance című dala és Lady Gaga Hold My Hand című szerelmes balladája mellett előkerül a pilótanapszemüveg és az ikonikus bőrdzseki, Tom Cruise motoron és repülőgépben feszegeti a határokat, és persze mosolyog, ahogy csak ő tud. Tom Cruise vagyis Pete „Maverick" Mitchell. Talán az utolsó klasszikus hollywoodi mozisztárok egyike, akinek filmjeire máig megéri jegyet váltani. Felkészül: Mission: Impossible – Leszámolás, Első rész.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Szerző: Kiss Dalma
Címkék: Mozipremierek 2022