Reggelente el kell indulni a kölyökőrzőbe, délután vagy hétvégén bevásárlás a borz boltjában, esténként meseolvasás után még messze van az igazi lefekvés, ott vannak az apus napok, nagy játszással és mókával, van torokfájás és veszekedés is. A Babaróka-sorozat sikeréhez nagyban hozzájárulnak Egri Mónika szeretnivaló, pasztellszínekkel, kerek formákkal, mókás apró részletekkel, változatos ecsethasználattal és akvarellt idéző hátterekkel rajzolt illusztrációi. 

Ellinger Edina rendező jó érzékkel választotta színpadra a sorozatot. Először 2019-ben a kecskeméti Ciróka Bábszínházban, 2021 őszén pedig a Budapest Bábszínház nagyszínpadjára formálta újra Babaróka mindennapjait. Bár a két előadás történetváza részben megegyezik, a díszlet és a bábok vázlatai, alapjai szintén, mégis: egy teljesen másik előadás született. Nemcsak kiegészült egy egész felvonással, de stílusában, kiállításában, humorában és főleg tempójában is új produkciót kapunk. Izgalmas látni az alapanyagnak ezt a fajta formálódását; hogy a könyvsorozat, a kecskeméti, majd a budapesti előadás üdítően eltér egymástól, de mindegyik minőségi munka. A színpadi adaptációt a szerző készítette, a budapesti előadás dramaturgja Gimesi Dóra.

A nagyszínpadon egy kör alakú pást forog (díszlet: Virág Vivien), a bábszínészek, a mozgatók ezen a körön belül helyezkednek el, és ahogy fordul a kör, a mindennapi életnek mindig más színhelye bukkan fel: hol a kölyökőrző csúszdája és a mérleghintája, hol az otthoni konyha, a gyerekszoba vagy a kert. Biztonságosan kerek a világ. Forog az idő kereke, napról napra ugyanaz, és mégis minden változik benne. A hangulatot, stílust alapvetően meghatározzák a telített és közepesen telített, meleg színek. Megnyugtatóan letisztult formák keringenek a szemünk előtt. (Egyik kedvencem a mély rózsaszín labda-fácska, aminek a lombkoronája egy tömb. Egyszerre színezi át és bontja szét a valóságot, hogy olyanná formálja, mintha gyerekszemmel néznénk). A hátulról mozgatott bunraku bábok (Bartal Kiss Rita tervező munkái) egészen más formákat hoznak be, mint a könyvillusztrációk. Nyúlánkabb figurák nagy szemekkel, itt is a telített színek jelennek meg: a rókák szinte meggypirosak, kivilágítanak a mélyzöld háttérből. 

Az óvodás korosztálynak ajánlott előadásban egy három-hat éves emberke, bocsánat, rókakölyök kis és nagy gondjai, témái sorakoznak. Ki az (akár gyerkőc, akár szülő), akinek nem ismerős a végtelennek tűnő altatási ceremónia minden kis részlete (éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, sötét van stb.) és feszültsége, vagy a boltban az édességvásárlás című cirkusz? Megkapó, mert nagyon is emberi, hogy Mamaróka és Aparóka néha elvesztik a türelmüket, még az is előfordul, hogy összezörrennek, vagy olyat mondanak fáradtan, amit később megbánnak. Azonban alapvetően nagyon szeretetteli, érzelmileg biztonságos és nyugodt az a közeg, amit Babarókának teremtenek, hiszen megértőek, újra és újra visszatérnek a végtelen türelem állapotába, és odafigyelnek a kisróka kis lelkére és igényeire, amennyire csak tőlük telik. Az apró feszültségek végül mindig feloldódnak, minden kisimul, aki mérges és meggondolatlan volt, bocsánatot kér, legyen az szülő vagy gyerek, minden konfliktus elrendeződik, és a világ szerencsére rendben van. Anyu és apu orruk összesimításával kibékülnek, még az is belefér, ha apának köszönhetően kivételesen csoki a vacsora, és azon is túl lehet lendülni, ha Babaróka behisztizik a szupermarketben. Ami nagyon érdekessé teszi ezt a megnyugtatóan békés mesevilágot, az az, hogy folyamatosan felbukkannak benne a modern városi élet elemei és egy modern városi család mindennapjaiban használt kifejezések, illetve az ott elhangzó párbeszédek. Eközben az alkotók arra is nagy gondot fordítanak, hogy igazi családi előadást kínáljanak: a szülők felé is fordulnak, nekik is jeleznek apró poénokkal, jellegzetes szófordulatokkal, számukra is ismerős szituációkkal. 

Az előadás másik meghatározó jegye a tempó és a humor. Ez a rókamese azoknak az óvodásoknak is szól, akik valószínűleg láttak már Pixar-filmet, akiknek a nagytesója vagy épp ők maguk ismerik már az Agymanókat és a Jégvarázst, és akiknek a szülei a Jóbarátokon kapcsolódtak ki néhanapján. A Babaróka lendületes, friss, pörgős tempója, jól időzített poénjai és mókás karakterei folyamatosan fenntartják a figyelmünket és a derültségi szintet. Mellékszereplői folyamatos humorforrások: az egyes kasszát örömmel záró, dohogós boltos borz-néni, az óvodai csúszdát és hintát befoglaló, a piciket pisiseknek csúfoló, nem éppen pengeéles elméjű farkaskölyök és medvebocs, a kotorékba magát bepasszírozó melák és a nagyon bölcs doktornéni mind jól eltalált figurák. A Gilike névre hallgató giliszta az előadás egyik rejtett szuperfegyvere és hálás szerepe: alakja nemcsak a természet rendjének magyarázatára ad alkalmat, fura formájának elfogadása a szépség relativitására és ezzel toleranciára tanít, de ide-oda tekergő gyors és mókás mozgásával újra és újra felbukkanó running geggé válik, a fináléban pedig egyenesen showmanné (vagyis showkukaccá) lép elő. A Sétáló Tulipán szuperpedagógus, aki mindig szép szóval oldja meg és fel a problémákat, mindenkit ki és meg tud békíteni, és mindig tökéletesen megérti, mit érez egy kiskölyök.

  

A négy bábszínész végig bírja tempóval és humorral, folyamatosan magas fordulatszámon tartják a mesét, gyors váltásokkal, pontos és jó időzítéssel, aprólékosan kidolgozott mozgással, jól eltalált karakterhangokkal, gördülékeny összjátékkal, egymásra figyeléssel, koncentrált energiákkal és láthatóan élvezettel, nagy játékkedvvel ragadnak magukkal minket, nézőket. Podlovics Laura e.h. magabiztosan formálja meg Babaróka kedves és szeretnivaló figuráját, minden kis néző számára átélhetővé teszi a kis és nagy gondokat. Mindegy, hogy épp cukorsokkban vagy nagy elszontyolodásban van, egyszerűen cuki. A másik három mozgató felel az összes többi karakterért, akik benépesítik ezt a kis rókavilágot. Pájer Alma Virág Mamaróka alakját hozza közel, megtalálva a megfelelő mértéket minden anyuk folyamatos egyensúlyozásában türelem és fáradtság, biztonságot adó rend és szigorúság, megértés és bölcs önuralom között. Sóhajai, önnyugtató be- és kilégzései, visszafogott, magát is türelemre intő hangja maradnak meg leginkább. L. Nagy Attila e.h. és Pallai Mara a szuper geg-felelősök – számos alakban (lásd fentebb). És még arra is van egy réteg figyelmük, hogy a gyerekekre és a felnőttekre külön kacsintsanak ki poénjaikkal.  

A második felvonás szerkezete másképp épül fel, mint az első részé. A jelenetek lazábban, mozaikszerűbben kapcsolódnak egymáshoz, változatosabb a mesélés tempója és módja, bár egyetlen nagyobb történetszál fűzi egybe a legtöbb jelenetet: a rókaélet gyökeresen megváltozik, ha nagyobb kotorékba kell költözni, vagy kistesó érkezik a családba. A testvérféltékenység kínzó érzése és tüneteinek megjelenése után azonban ez a bánat is orvosolva van. Ez egy igazi, minőségi feel good mese mai gyerekeknek és szüleiknek.  

 

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház honlapján itt található.