Valan - Az angyalok völgye
2019.11.21.

Az elsőfilmes Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című krimije a nordic noir vagy másik néven skandináv krimi erdélyi verziója. A zsáner kötelező elemeit hozza a film, de a végeredmény valahogy nem az igazi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A Valan – Az angyalok völgye igazi elit diákként mondja fel a leckét a nordic noir műfajából: fenséges havas táj, amelynek meghatározó szerepe van a hangulatfestésben, megszállott, magának való nyomozó, és egy évtizedek múltán megoldódni látszó rejtély, amely nem csak egy konkrét bűntényről, de magáról a nagybetűs, társadalmi vonatkozású bűnről is fellebbenti a fátylat.  

Kifejezetten jó és merész húzás Bagota Bélától, hogy egy nordic noirt erdélyi környezetbe helyezett és hogy a dialógusok egy része románul zajlik – ez mindenképpen egyéni ízt kölcsönöz a filmnek. A történet helyszíne az egykori bányaváros, Balánybánya, román nevén Bălan – ezt keresztelték át az alkotók végül Valanra. Garas Dániel operatőr és a látványtervező, Damokos Csaba hozza, amit elvárhatunk a tehetségüktől: a hideget harapni lehet, a fenyőerdők egyszerre hívogatók, sejtelmesek és félelmetesek, a sok totál plán, felülnézet és drónfelvétel hangulatba hozza a nézőt és várakozással tölti el. Érzékeljük, hogy veszélyes, öntörvényű vidéken járunk, ahol egy olyan zárt közösség lakik, amelynek megvannak a maga sötét titkai.

A főszerepet játszó nyomozó, Péter (Krisztik Csaba) nem egyszerűen csak bevonódik a bűnügybe, hanem eleve érintett is benne: a húga, Juli 1989-ben, a romániai forradalom idején tűnt el a városkából, amely traumát a Brassóban dolgozó zsaru azóta sem tudta feldolgozni. A 22 éve megoldatlan eltűnési ügy azonban, úgy fest, végre újabb fordulatot vett: a fenyőerdők mélyén egy holttestet találtak. Lehetséges, hogy Juli volna az? Péter visszatér a szülővárosába, hogy utánajárjon az ügynek, amely talán az emberkereskedelemmel és a prostitúcióval is kapcsolatba hozható. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Egy jó nordic noirhoz – vagy ahogyan a producer, Kántor László frappánsan elnevezte: a „transzilván krimihez” – adott tehát minden a Valanban, a film mégis beteljesületlen ígéret marad. Számos jelenet, motívum esetében úgy érezzük, mintha csak azért kerültek volna be a történetbe, mert kötelező elemnek számítanak a műfajban. Ilyenek például az akciójelenetek, de még ezeknél is jobban leválik a sztoriról a főszereplő szexszcénája, amely épp az adott szituációban tűnik életszerűtlennek. Érteni vélem, hogy a film központi szála a nők sérelmére elkövetett erőszak, és hogy a húga eltűnése és saját veszélyes foglakozása miatt – no, meg persze a zsánerből adódóan – problémás a főszereplő viszonya a nőkhöz, ez az epizód azonban tényleg nem tesz hozzá semmit a cselekményhez, ahogy a főszereplő karakterét sem különösebben árnyalja.  

Ugyanilyen fura pillanata a filmnek az anya és Péter között zajló telefonbeszélgetés, amely elvileg a történet egyik legdrámaibb párbeszéde kellene, hogy legyen, ám a roppant banális befejezéstől egészen bizarr benyomást kelt. Ezeket a jeleneteket jobban át kellett volna gondolni, szervesebben kötni a fő történetszálhoz, végső formájukban ugyanis nem igazán váltak a cselekmény hasznára.   

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Ha a Valanban van is potenciál, ahogy haladunk a történetben előre, az egyre inkább kiaknázatlannak tűnik: elveszünk a sematikusan ábrázolt mellékszereplőkben, miközben a fontosabb figurákat és a viszonyaikat (és most a műfaj miatt direkt nem írom le, kikre utalok) nem ismerjük meg eléggé ahhoz, hogy tényleg bevonódjunk a sztoriba és együtt lélegezzünk a szereplőkkel. A skandináv krimikre jellemző társadalomkritika szintén megjelenik a filmben, látjuk, és el is magyarázzák a szereplők, hogy a bányászváros lepusztult és marginalizálódott az évtizedek során, a lakói pedig a bűn útjára léptek megélhetési forrás után kutatva, mindez azonban ismét csak amolyan „díszítő elemnek” tűnik, a műfajtól elvárható átfogóbb magyarázatnak az eseményekre. 

Lehet, papíron működött még, hogy a konkrét bűntett „csupán” egy puzzle-darab, vagyis a big picture része, és hogy egy gyilkosságból kiindulva jutunk el a nagyobb társadalmi problémákig, ám valahogy épp ez nem jön át igazán a vásznon – legyen Krisztik Csaba bármilyen gyötrődő és megszállott karakter is. A Valan – Az angyalok völgyének az a legnagyobb problémája, hogy kriminek túlzottan kiszámítható, bűnfilmnek pedig nem eléggé zsigeri élmény. Megmarad a film a műfaj kínálta biztonságos keretek között, és épp ezért nem is hagy mélyebb nyomot bennünk.

Címkék: Mozipremierek 2019