Míg a producerként és színészként jegyzett Sziriána látványdús képsorai valósággal izzottak az ifjabb Bush iránti heveny gyűlölettől, addig George Clooney utóbbi évtizedben beinduló rendezői karrierjének második tétele, a Jó estét, jó szerencsét! úri modorban, de határozottan szólt be a mélynövésű texasihoz hűséges médiának. Ilyen előzmények után aligha meglepő, hogy az Obama-párti sztárszínész legújabb rendezésében mikrofonba mondja szabadelvű nézeteit.
Clooney ugyanis ezúttal az elnökségi kampány finisében járó kormányzó szerepét osztotta magára, aki a különféle politikai vitaműsorokban őszintén vall az ateizmusáról, szenvedélyes környezetvédő szólamokat zeng, és szíve szerint rögvest hazahívná a közel-keleti olaj végett mozgósított katonaságot – ráadásképpen pedig éppen olyan sármos és vonzó, mint amilyennek az őt formázó színészt ismerjük.
Ám e megtestesült liberális ideál csupán rút kompromisszumok révén juthat győzelemre – többek közt erről szól A hatalom árnyékában, és a fenti nézetek melletti kiállás helyett inkább a becsület, a lojalitás és az elvhűség kérdésein mereng. A cselekmény a szexi kormányzó helyett a szexi sajtóst (Ryan Gosling) állítja a középpontba, aki elrongyolt főnökével (Philip Seymour Hoffmann) karöltve vagány profizmussal küzd a kampány sikeréért – és saját szavai szerint fiatal korához illő meggyőződéssel és hittel cselekszik.
 Ryan Gosling |
Ám a konkurens tábor sikert ígérő szirénéneke (amit a másik elnökjelölt melletti stábfőnök, az elhízott patkányra hajazó Paul Giamatti idegesen hadarva dalol) egy végzetes pillanatra mégis elcsábítja, ráadásul a buja gyakornok-lánnyal (a hamvasan jellegtelen Evan Rachel Wooddal) folytatott románc megrázó titkot fed föl előtte – mindennek nyomán pedig a meglehetősen érdektelen politikai dráma a játékidő derekára egy székhez szögező politikai thrillerbe fordul. Clooney az előző rendezéseihez hasonlóan sima és elegáns stílben vezeti elő a csavaros sztorit, példás ritmusban szövi össze a szálakat, és remekül hasznosítja Alexandre Desplat mívesen borongó zenéjét – ilyenformán a feszültségkeltésben a második harmadtól fogva prímán teljesít, régi vágású eleganciájával pedig (akárcsak A veszedelmes elme vallomásai jobb pillanataiban) a hetvenes évek politikai bűnfilmjeinek patinás örökségét idézi.
S minthogy Clooney eredeti mozzanatokban továbbra sem bővelkedő, de hatásos rendezését pazar képekben fogalmazó (Phedon Papamichael) operatőr és elsőrangú színészgárda támogatja, A hatalom árnyékában akár maradéktalan sikernek is tűnhetne előttünk, a helyzet azonban korántsem ilyen rózsás. Jóllehet a Beau Willimon darabjából írt (Oscar-jelölt) forgatókönyv számos szellemes jelenettel szolgál (ilyen például Evan Rachel Wood és Gosling első flörtje is), valamint megkapóan valószerű mellékfigurákat mozgat (úgy Hoffmann zugdohányos, nyúzott kampányfőnöke, mint Marisa Tomei újságírónője is színes-szagos, eleven karakter), a főszereplők érzelmi életével kapcsolatban gyakran túlságosan is szemérmesen fogalmaz. Ekként pedig azok néhány reakciója és cselekedete jószerével érthetetlen, vagy túlságosan is sokértelmű marad (lásd a főhős és a gyakornok viszonyát és az öngyilkosság motivációit).
 A képek forrása: PORT.hu |
E talányosság jegyében telik el a film utolsó harmada is, amelynek során egy szívtelen pragmatista születésének, és ezzel együtt az illúziók tragikus pusztulásának lehetünk szemtanúi. Mert hiszen a megtévedt sajtós thriller-meséje voltaképpen az ártatlanság elvesztéséről szól; arról, ahogy az ambíciókkal és ideákkal telt férfi mosolygós, puha vonásai acélossá keményednek, a tekintetéből pedig kirohad minden emberi.
Clooney filmje persze korántsem ennyire tételszerű – a hőse lelkében dúló folyamatokról például az égadta világon semmit sem ad tudtunkra, csupán Ryan Gosling merevvé fagyasztott arcát bízza ránk, s csak rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre rajta. Ám akár a feladatára végre megérett férfit, akár a bukott idealistát látjuk, a lényeg ugyanaz marad – s hogy a politika korrumpál, kiüresít és cinikussá tesz, annál azért nehéz lenne banálisabbat állítani ezen a terepen.