Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ILLÚZIÓK NÉLKÜL

Illúziók birodalma – Barokk iskoladrámák színpadképei / Budapesti Történeti Múzeum, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011
2011. márc. 27.
Az Illúziók birodalma - Barokk iskoladrámák színpadképei címet viselő kiállítás[1] kicsit megkurtított megnyitója a Budapesti Történeti Múzeumban legalább annyira talányos, mint a szóban forgó, 106 darabból álló páratlan anyag históriája. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Képek a kiállításról
Képek a kiállításról
Kellékek, asztali díszek, díszlet- és jelmeztervek, a színpadstruktúra festett-rajzolt képei sorjáznak a terem falain. Az asztali vitrinekben a fővárosi Jézus Szíve jezsuita templomtól kölcsönkapott kegytárgyak, oltárterítők. Kár, hogy időnk véges a megnyitón: nem tudjuk békésen andalogva végignézni az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből érkezett, frissen közszemlére tett anyagot, merthogy valamiféle magasrangúak látogatnak az épületbe.[2] Egy óra, és mennünk kell, szól a köszöntőket követő felszólítás. Pedig itt van Chiron kentaur barlangja, ott Naxos városa, Bacchus temploma, Triumfátor trónusa és repülő diadalszekerek; amott számtalan puttó, megváltás-allegória a zokogó angyalokkal, pelikánnal, töviskoszorús szívvel vagy épp a vasmacskában végződő feszület után kapó fuldoklóval. Hogy kiknek a keze alól származnak a képek, hogy mely barokk iskoladrámákhoz készültek, nem tudni, ez kutatás tárgya kell, hogy legyen,[3] mint ahogy a középkorban már művelt, de igazán csak a barokkban megizmosodó műfaj szerzőiről sincs sok információ azon túl, hogy zömében az iskolák tanárai közül kerültek ki.[4]
A megnyitót ezen felül is belengi valamiféle bizonytalanság. Ha jól értettem Knapp Éva irodalomtörténész szavait, akkor tudományos körökben még nem született teljes konszenzus a tekintetben, hogy a „sokáig rejtőzködött”, majd „anonimitásban élő” anyag valóban iskoladrámákhoz készült terveket tartalmaz-e. Csak találgatom, talán ez az oka, hogy a 2010 szeptemberétől december végéig Barokk pompa a színpadon – jezsuita díszletképek, látványtervek címen bemutatott (igaz, nem teljes) anyag ismét a nagyközönség elé kerül, de ezúttal Barokk iskoladrámák színpadképei megjelöléssel.[5] Kérdés, hogy a szakmai érdeklődésen túl kikre, milyen látogatottságra számít az Illúziók birodalma?[6]
A kiállításra került gyűjtemény kálváriája az 1710 és 1728 közötti időszakra nyúlik vissza, ekkor köttették egybe a különálló lapokat, s ekkor került a kollekció a soproni jezsuiták könyvtárába. Később Mária Terézia rendelkezett az elszállításáról, mely valószínűleg nem teljesült, merthogy 1890-ben Storno Ferenc Sopronban vásárolta meg mindössze 5 guldenért. Storno élete sem volt kevésbé izgalmas, mint szerzeményéé. A svájci származású, Bajorországban nevelkedett Storno a család elszegényedése miatt előbb vándor kéményseprőként élt, mígnem egyszer – téves útbaigazítás okán – Sopronban kötött ki Pozsony helyett. Rajztehetsége révén hamarosan pártfogókra talált, idővel festőművészi, építészi, restaurátori megbízásokat kapott. Tekintélyes műgyűjteményéből az 1960-as évek közepén vásárolta meg az OSZMI a szóban forgó barokk színpadképeket. 
A képek forrása: Budapesti Történeti Múzeum
A képek forrása: Budapesti Történeti Múzeum
Bár az anyag nem olyan hatalmas, hogy ne lenne elég a szűkre szabott egy óra, de a gyér és hibás képaláírások, a zavaros és teljességgel következetlen „ismertető táblák” (kettő darab) megnehezítik az ismereteit bővíteni vágyó látogató dolgát. A wikipédiás ízű szövegeknek se füle, se farka, még maga a kiállítást megnyitó történész is beismeri, hogy sok a baki.[7] A jezsuita szimbolikát a kiállítás szervezői sajnálatos mód evidenciaként kezelik. Vagyis az e területen járatlanok maximum annyit foghatnak föl a derékul paszpartuzott, jó kézügyességgel megfestett tárgyakból – előre elnézést kérek a profán megfogalmazásért -, hogy a megváltás megríkatja az angyalokat, hogy jól jön a horgony a keresztfán, és hogy mindezek láthatása „kivételesen nagy öröm” – már amennyiben persze jelen voltak a megnyitón, és hallották Oberfrank Pált és Knapp Évát. Nem kétséges, hogy szakmabelieknek ez kivételesen nagy öröm lehet (pláne, hogy könyv alakban is megjelenik), csak épp kevéssé valószínű, hogy a következő hetekben idelátogató „széles nagyközönség” hasonlóan euforikus állapotba kerül a magyarázat nélkül közszemlére tett, alkalmazott művészeti kordokumentumok láttán.[8]
Az egyetlen, valóban a látogatóknak szánt kiállítási tárgy az egyik jelmezterv méteresre nagyított s puzzleszerűen perforált mása; a kép puzzle lapocskáit le lehet szedni, s újra ki lehet rakni. Bár nem mondhatni, hogy az interaktivitást kipipáló „játéklehetőség” nagy sikert aratott, annyit mégis elértek vele a kiállítás megálmodói, hogy két hölgy enyhe pánikban hívta a személyzetet: észrevették, valami leesett a falról, s félő, hogy egy óvatlan pillanatban még lába kél. Ó, csak a mágnes mondta fel a szolgálatot, ez egyébként is leszedhető, nyugtatja meg őket a hidegvérű teremőr. Aztán pár perc múlva ránk oltják a lámpákat, s azon tűnődöm, melyik a „tökéletesebb” illúzió: a barokk drámák szcenikája, a repkedő puttók és szekerek, vagy azt remélni, hogy a kiállítás-szervezők igénytelensége, a professzionalizmusra törekvés hiánya láthatatlanul megbújhat egy hangzatos cím és egy különleges gyűjtemény mögött.[9]
 
A kiállítás 2011. június 19-ig látogatható.
 
A lábjegyzetekben közölt helyreigazításokkal Turnai Tímea, a kiállítás kurátora, az OSZMI szcenikai gyűjteményeinek vezetője, főmuzeológus, színháztörténész kérésére és közlése alapján a szerkesztőség utólag egészítette ki a cikket.

A kellemetlenségért minden érintettől elnézést kérünk.

A szervezők külön kérik a látogatókat, hogy a kiállítás megtekintések után ők maguk döntsék el, s jelezzék a vendégkönyvben, hogy tetszik-e, amit kaptak vagy sem.

_________________________________________________________________________________________________________________________

[1] A kiállítás címét szerzőnk a Budapesti Tavaszi Fesztivál által kiadott anyagból idézte, a Budapesti Történeti Múzeum honlapján az Illúziók birodalma – jezsuita iskoladrámák színpadképei alcím szerepel, míg a kiállítás társszervező intézete, az OSZMI honlapján az Illúziók birodalma – jezsuita díszletképek, látványtervek megjelölés olvasható 2011. április 5-én.

[2] A BTM számára nagy megtiszteltetést jelentett, hogy az Európa Unió miniszterei megtekintették a kiállítást, ami a megnyitón többször is elhangzott, tehát szerzőnk értesülhetett mind a „magasrangúak” kilétéről, mind a korlátozott látogatási idő okáról. A közönség számára még közel fél év áll rendelkezésre a páratlan gyűjtemény megtekintéséhez.

[3] A kiviteli tervrajzok készítőinek megnevezését még a múlt századfordulón is a legritkább esetben tüntették fel az előadásoknál, ezért erre vonatkozóan nem állnak adatok a kutatók rendelkezésére.

[4] A szervezők rendkívül fontosnak tartották az évtizedekig feldolgozás alatt álló gyűjtemény bemutatását, s annak a folyamatnak az érzékeltetését, hogy hogyan jutott el a sérült vizes ragasztott album az első tisztítástól a restauráláson át a kiállítható, élvezhető műtárgy állapotába. Akkor is, ha a kutatási eredmények részletei még váratnak magukra. A közeljövőben megjelenő kötet és DVD természetesen tartalmazni fogja a műtárgyak részletes leírását, szimbolikáját és értelmezését is. A részletes leírásokra a szervezőknek az adott szűk helyen nem volt lehetőségük. A tárlat egyébiránt valóban önerőből, „illúziók nélkül” született abban az értelemben, hogy sem a tavaszi fesztiváltól, sem más intézménytől nem kaptak anyagi támogatást. Ezért intézményközi együttműködéssel és páratlan szakmai lelkesedéssel igyekeztek pótolni, amit lehetett – értve ez alatt a teljes szervezés lebonyolítását (műtárgy-szállítás, molinók, plakátok, meghívók gyártatása, feliratok, installációk, keretek, kiegészítő anyagok, fordítások, intézményközi kölcsönzések, színházi kölcsönzések, interaktív elemek gondozása stb.). Sajnos a tervezett leporello kiadása anyagi okokból nem jött létre, ami az utolsó napokban dőlt el.

[5] 2010-ben a szakrális hét alkalmából csak egy kisebb válogatást láthatott a közönség a gyűjteményből a Bajor Gizi Színészmúzeumban, amelyet Barokk pompa a színpadon címmel mutattak be, adózva a Nemzeti Kulturális Alap és a Soros Alapítvány korábbi segítségének megismertetésére. A hiányt azonban most az első gyűjteményes bemutató pótolja, kiemelt helyszínen, a Budai Várban.

[6] A „Vendégünk Európa” hívó szónak megfelelően a Budai Várba látogató európai polgárok figyelmét szeretnék felhívni a világon szinte egyedülálló gyűjteményre. A BTM látogatói mintegy 80%-ban külföldiek, mellette rendszeresen érkeznek képalkotók, kép-író komédiások, színházi szakemberek, múzeumpedagógiai foglalkozásokra középiskolások, ahogy ezt szerzőnk a megnyitón tapasztalhatta a közönség soraiban.

[7] A szervezők szerint a megnyitón nem hangzott el, miszerint „bakik” kerültek volna az ismertetőbe.

[8] Bár szerzőnk nem említi, de filmösszeállítás és színpadi jelmezek, szakrális papi ruhák is segítik a nagyközönség kalandozását a tárlatban.

[9] Szerzőnk nem fejti ki, hogy mit ért a szakmai professzionalizmus hiányán. Nem fejti ki azt sem, hogy mit tekint igénytelenségnek – „a restaurált képeket, a tematikusan csoportosított rajzokat (…), a színharmóniát követő különleges paszpartuzást, a restaurált, tisztított jelmezeket, papi díszruhákat, a barokk motívumokkal ellátott kétnyelvű tájékoztató jellegű feliratokat, a figyelemfelkeltő óriás molinókat, a filmen megjelenő korabeli zenét és anyagokat, vagy a sajtó számára összeállított és a kiállításon is szereplő anyagokat?”

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek