A napló kiadásával tehát régóta esedékes munkát végzett el Török Petra, Lesznai kitartó és avatott kutatója, többek közt az Enigma folyóirat 2007-es Lesznai-számainak vendégszerkesztője. (Az újabb keletű szövegkiadások között fontos megemlíteni még a Szilágyi Judit szerkesztésében megjelent Idődíszítés – mesék és rajzok című kötetet.)
A naplóbejegyzések az 1912 és 1945 közti időszakból valók, túlnyomó részük az 1910-es és ’20-as évek körtvélyesi, budapesti és bécsi periódusára esik; az 1939-es amerikai emigráció utáni időkből már nagyon kevés olvasható. A válogató, mint írja, elhagyta a rövidebb szakaszokon belüli ismétléseket, de az pontosan nem derül ki, hogy a teljes naplónak mekkora részét is tartjuk a kezünkben.
A liberális zsidó birtokos nemesi családban felnőtt, irodalommal és képzőművészettel foglalkozó Lesznai saját többműfajúságának megfelelően sokféle (bár részben hasonló szemléletű) szellemi és művészi csoporthoz kötődött. A legintenzívebb kapcsolat a Vasárnapi Kör gondolkodóihoz fűzte, de rendszeresen érintkezett a Nyugat szerzőivel (elsősorban az unokabáty Hatvanyval, Kaffkával, Adyval), a Nyolcak képzőművészeivel és Kassák avantgárd körével is. Második férjén, Jászi Oszkáron keresztül a progresszív baloldallal is kapcsolatba került. Ezek az alakok mind felbukkannak a szövegben – amely a legkevésbé sem hagyományos napló. Nem tudjuk meg belőle, mivel töltötte hétköznapjait, kevés szó esik családról, gyerekekről, kevéssé dokumentálja „empirikus magát”. A szöveg, Török Petra kifejezésével, „szellemi-lelki-spirituális munkanapló”, melyben szinte végig elvont, metafizikai témák sorakoznak, s ezekbe művázlatok, tervek, álmok, mesék, olvasmányok, alakok, olykor szó szerint reprodukált beszélgetések ékelődnek. Lesznaiban érdekesen keveredik a transzcendens hajlam és a logikai, rendszerezési szükséglet. („Forma háromféle van”, „3-féle munkát érzek”, stb.)
A napló minden elvontsága ellenére mégis végtelenül önfeltáró és intim – azaz minden szavát áthatja Lesznai személyisége. Ugyanakkor sok szempontból túlmutat a szerző személyén, kollektív tudást rögzít, és részben kollektív befogadásra is szánt. Lesznai önmagát is a mindenkori másik viszonylatában érzékeli. „Én nem is vagyok, ha egyedül vagyok, énem csak ellenhatása vagy velerezgő harmóniája a másik énnek.”
A naplót néhány, szinte monomániásan visszatérő téma kíséri végig; ezek jelzik a szerző világlátását és érdeklődését, ugyanakkor tükrözik a Vasárnapi Kört (illetve a témákat elsősorban meghatározó Lukácsot) érdeklő kérdéseket is. De egyes témák jóval túlnyúlnak a Kör időszakán, és egész életében foglalkoztatják Lesznait. Török Petra terjedelmes előszava alapos és átgondolt bevezetést nyújt e témák részleteibe. A (sokszor egymásba folyó) kérdések egyik csoportja a Vasárnapi Kör kulcsfogalma, a Werk, azaz az „életmunka” mint abszolút cél köré rendeződik – a művész feladata, az etikus élet, az alkotás problémáit érinti. Egy másik csomópont a formakeresés ügye, a perspektíva, rész és egész viszonya, amely Lesznai képzőművészeti és irodalmi munkájában egyaránt meghatározó kérdés. Művészetének alapmotívuma az ornamens, amely sok apró, önmagában is tökéletes részből áll. „Egy regényt képzelek el […], mely csupa apró, kerek, zárt képekből áll”, jegyzi le még a tízes években, s már itt felsejlenek az évtizedekig írt Kezdetben volt a kert című kulcsregény körvonalai, melynek fázisai ugyancsak felvillannak a naplóban. Egy harmadik visszatérő témakör a szerelem, ami Lesznai számára a legmagasabb rendű viszony, önmagán túlmutató lehetőség az átlényegülésre, az istenivel való egyesülésre, a „szeretethivatás” mindenre kiterjedő gyakorlására. Ezek a gondolatok sokszor a társával, Gergely Tibor festő-könyvillusztrátorral, „Gerggel” való kapcsolatának érzékeny analizálása során bomlanak ki.
Állandó témái még a nőiség, a természet, a vallás, a művészetpedagógia lehetőségei és (nem túlzó mértékben) az irodalom. Tájékozott a pszichoanalízis fogalmaiban is (Freud és Ferenczi neve többször felbukkan). Különösen izgalmasak a bejegyzések magáról a naplóírásról, az önkifejezés lehetséges formáiról. „Olyan cseppfolyós az én, megfoghatatlan patak. A napló kavicsok, melyek a partra vetődnek.” „Amit kifejezni tudok, az nem zárt, nem egység: csak szeglet, fény és töredék. Mint ez a napló. Csak naplót tudok írni.” Festői érzékletességgel megfogalmazott, eredeti gondolatok és olykor közhelybe csúszó kinyilatkoztatások teszik rendkívül gazdag, de erősen zsúfolt és időnként fárasztó olvasmánnyá a naplót.
 Lesznai Anna fest |
A magánéletében híresen szociábilis Lesznai (akit Balázs Béla „misztikus vulkánnak”, Gráber Margit „óriási búbos kemencének” nevezett) nem volt különösebben fogékony a társadalmi-közéleti kérdések iránt – ezt ő maga is megfogalmazza. Az egyén értékét tartotta elsődlegesnek a közösség szempontjából is, és a közösséget inkább metafizikai szintű egységként fogta fel, mint ideológiák mentén szerveződő csoportként. „Szociális, politikai célok […] sohsem pótolhatnának számomra egy metafizikai – egyéni és általános célt.” Ez persze védett helyzetéből adódó attitűd, akár védekezés (Lesznai kedves szavával „verdrángolás”) is lehet. Talán nem véletlen, hogy a bűn, a bűntudat témája különösen gyakran felbukkan, először absztrakt, később egészen konkrét formában. „Rossz lehet a lelkiösmeretem, mert ha Hitlerre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy meg fognak vetni a cselédeim. Pedig a tudatom azt mondja, hogy »az adott viszonyokhoz képest« emberségesen bánok velük.” Tanulságos követni a szöveg ívét: a napló sokáig szinte kizárólag metafizikai kérdések körül forog, s ezekbe szól bele végül elfojthatatlanul és húsbavágóan a politika. 1938-ban Lesznai hosszú oldalakon át elmélkedik a zsidóságról és a „zsidókérdésről”, asszimilációról, „zsidó idegekről”, metafizikai sorsról. Az egyik utolsó, 1945-ös bejegyzés pedig a fia halálhírét követő rövid feljajdulást dokumentálja.
„A jó Isten segedelmével!” fohászkodása refrénszerűen indítja-zárja a napló egyes szakaszait. Ez erősíti azt az érzést, hogy voltaképpen vallásos ihletettségű szöveget olvasunk, és a benne kifejezésre juttatott alkotás-ideálban is sok a vallásos elem. „Imaszerű áhítattal, mint »gyónást és önszámontartást« szeretném ezt a naplót írni.” Másfelől a napló a „mentési vágy”, egyfajta mágikus rögzítési igény gyümölcse is – s ez Lesznai naplón kívüli művészetét is jellemzi.
A példásan gondozott naplószöveget számos kísérőszöveg, segédanyag veszi körül. Az előszón kívül alapos jegyzetapparátus, fogalomtár, életrajzok és névmutató segíti az olvasást, és erősíti, hogy a naplóból remek kutatási alapanyag is váljék. Az unikális fényképeket, napló-fakszimiléket közlő dúsgazdag képanyag (egy-egy találó Lesznai-idézettel) a kötetet lapozgatásra is alkalmas albummá, az értékes dokumentumot esztétikus tárggyá is alakítja.