Béres Márta és Mészáros Árpád

Christopher Durang Pulitzer-díjas és Tony-díjra nominált kortárs amerikai szerző, forgatókönyvíró és filmszínész neve minden bizonnyal ismerősebben cseng hazájában és a világ más tájain, mint nálunk. Leginkább egyfelvonásos színművei hoztak neki nemzetközi népszerűséget, különösen a nyolcvanas években. Magyarul a Fürdővízzel a gyereket (Baby with the Bathwater) című darabját játszották pár évvel ezelőtt Schmidt Éva és Schmidt Zoltán fordításában a Millenárison, Cserje Zsuzsa rendezésében. A Kosztolányi Dezső Színház a Szabadkai Népszínház Szerb Tagozatát igazgató Olivera Ðorđević vendégrendezővel a Beyond Therapy-t mutatta be az év elején Terápia címmel. A szöveg fordítójának (és dramaturgjának) kilétét jótékony homály fedi.

Mikes Imre Elek és Erdély Andrea

A darabból Robert Altman 1987-ben filmet rendezett, ami azonban nem a sikere okán, hanem a forgatókönyvírói szerepet megosztó szerző és rendező közt kirobbant botrány miatt maradt emlékezetes. Durang csalódottságát fejezte ki, amiért Altman jelentősen átírta a művét, és elhatárolódott a magyarul a Tökéletes kezelés címen bemutatott filmtől. Hogy mitől válhatott a dráma az amerikai színpadok kultdarabjává, arra csak a – nyolcvanas években minden bizonnyal formabontónak és groteszkbe hajló komikumával a társadalom prüdériája elleni fricskának szánt, mára viszont idejétmúlt – témaválasztás szolgálhat magyarázatként. A szabadkaiak előadásából megismert szöveg ugyanis sem formailag, sem nyelvileg nem revelatív; kiszámítható dramaturgiával görgeti előre a sztorinál cseppet sem kevésbé sztereotip szereplők végtelenül unalmas és vékonyka történetét.

A rendező és a csapat tehát jól döntött, amikor feldúsította és afféle keretbe helyezte a dráma – valószínűleg erősen szelektált – jeleneteit. A főhős Bruce (Mikes Imre Elek) és Prudence (Erdély Andrea), a két szorongásos párkereső, akik apróhirdetés útján találkoznak egy bárban.

Béres Márta és Ralbovszki Csaba

A vakrandi során a fiúról kiderül, hogy biszexuális és párkapcsolatban él, a bonyodalom pedig abból adódik, hogy társa, Bob (Mészáros Árpád) nem akarja elfogadni a második „véletlen” találkozás után a harmadik fél szerepére mégiscsak hajlandónak mutatkozó lányt. A szerelmi ügylet szokatlanul normális voltát hivatott ellensúlyozni, hogy a felek pszichiáterhez járnak, akik természetesen abnormálisabbak, mint pácienseik. A lányt doktor Stuart, a kangörcsös terapeuta (Ralbovszki Csaba) tartja kezelésben a szexuális gyakorlatba való személyes bevezetés módszerével; a fiút a plüsskutyáját dajkáló-szoptató, rögeszmés vénlány, Charlotte (Béres Márta), aki ahelyett, hogy a betegre koncentrálna, a maga frusztrációval foglalkozik. Mindkettejük figurája abszurd, és hol rajzfilmszerűen, hol monty pythonosan elrajzolt. A feltupírozott hajú férfi túlmozgással kompenzál, a magában motyogó nő kényszeresen írogat és nassol. Hozzájuk hasonlóan groteszkre nagyított a féltékenyen szerelmes Bob alakja is, ám ez a szerep sajnos benne ragad a másságról szóló sztereotípiák kínosan felszínes külsőségeiben.

Mészáros Gábor és Mészáros Árpád

Az előadás lényegi fókuszában nem a Durang-szövegre épülő történet áll, hanem a köré teremtett kontextus – ez egyrészt a távolságtartást szolgálja, másrészt a személyessé tételt. A szereplők oldalt elhelyezett székeken civilben várják, hogy belépjenek a „romantikus vígjátékszagú kapcsolatparódia” vagy az „önvizsgáló-öngyógyító lelki pornó-show” fikciójába. Az előbbi a bisztrót, a rendelőket és a lakást néhány asztallal és székkel megjelenítő minimalista, op-art stílusú díszletben játszódik, a proto-történetet kommentáló show pedig többnyire ez előtt, a rivaldafényben. A konferanszié (Mészáros Gábor) köti össze a jeleneteket és az asszociációs workshop-műsor számait, amelyekben a színészek a szerelemről való tévképzeteket és a szirupos idealizmust ironizálják, valamint a párkeresés témájára kvázi improvizálnak. (Az irónia eszköze egy vetítővászon is, amelyen a bisztró berendezésének képét karaoke, felhő-szívecskék, naplemente és különféle Love-feliratok váltják.) Kapunk például demonstrációt arról, hogyan udvarolnak a pasik, hogyan kell elcsábítani egy nőt – és fordítva; kitűnően énekelt és karikírozott szerelmesdal-egyvelegeket; eszmefuttatást a férfiak és nők tipikus, egyéb szokásairól – mindezt az „igaz szerelem” megtalálásának jegyében.

Mikes Imre Elek és Ralbovszki Csaba. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Megszólítottságunk az első pillanattól fogva nyilvánvaló, ám csak annyira személyes és provokatív, amennyire a színészek a vallomások közhelyeiben meg tudják magukat mutatni. Az előadás elején a hat szereplő magazinok és felvilágosító könyvek mögé rejtve arcát párt keres: apróhirdetések szövegét olvassa. A budapesti vendégjáték alkalmával ebben a jelenetben jött létre igazán valóság és fikció, szerep és személyiség olyan elválaszthatatlan kettősége, amely végig játékban tarthatná a Terápiát. Az egész azonban a bulváron inneni kísérlet maradt.

Vö. Pressburger Csaba: Az élet nem karaoke-parti 
Papp Tímea: Kisvárosi fesztiválnapló 4. 
Nyulassy Attila-Zsedényi Balázs: Isolation is not good for me