A kisvárdai fesztivál off (értsd: szórakoztató, nagy közönségérdeklődésre számot tartó, ezért várszínházi) programjában szereplő három zenés darabot a kompromisszummentes élni akarás köti össze. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Vidnyánszky Attila rendezte komáromi Énekes madárban megvan minden, amit Tamási leírt, szinte csak a nagyöblű kanapé meg a tornácra kitett szeneszsák hiányzik a Gondos lányok házából. A betűhív olvasat végeredménye azonban feszültségmentesen unalmas. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Christopher Durang szövegén, az ihletésére „könyveken, magazinokon, apróhirdetéseken, egyéni tapasztalatokon és egyebeken”, valamint a társulat előző előadásaiból ismert önvallomásos beavató-show formai elemein alapuló Terápia sokat ígér, de keveset ad. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
A néző a szünet után konstatálja: nem egy darabra ült be, hanem kettőre. E műveket csak az kapcsolja össze, hogy ugyanazok a színészek játszanak bennük. Az író Gyarmatinak – de a rendező Puskás Zoltánnak is – elkelt volna a dramaturg Gyarmati segítsége. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Bocsárdi László előadásában az ártatlan, tiszta szerelem, a kisebbik lány és a fiú – ha nem is győz végérvényesen, de – felülkerekedik az ártani akaró irigységen és gonoszságon. Ezt a csodát s a felnőtt közönséget magával ragadó mesét az előadás színpadi világa szavatolja. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Amint vége a tanévnek és az évadnak, az újvidéki színiakadémisták, diákszínpadosok, amatőr színjátszók elvonulnak Kavillóba. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.