 Az előtérben a műsorvezető: Veiszer Alinda |
Természetes? A Radnóti Színház produkció-készítő törekvései ismeretében (maguk gyártották például a Hamvai Kornél-darab, a Castel Felice televíziós változatát), a közelmúlt kedvező m1-es és m2-es kulturális tapasztalatai (a Nyugat-centenáriumról való tavalyi, kiterjedt megemlékezés; MobilVers-fantáziák; Játék a színház: oldott színháztörténeti vetélkedőfolyam stb.) alapján szeretnénk remélni, hogy igen. A Radnóti száz éve című sorozat március 14-én sugárzott nyitó adásából még nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az egész vállalkozásra nézve (különösen azért nem, mert a sorozatzáró májusi gála kialakításába a nézők versmondás-értékelő szavazatai is beleszólhatnak), annyi azonban látszik: meghitt, Radnóti szelleméhez méltó színvonalú és atmoszférájú programmal gazdagodunk. Csak drukkolhatunk, hogy az első adás gyerekbetegségei ne ragadjanak át az újabbakra.
A Gyerekkor, árvaság, Ikrek hava című életmű-prelúdium a költő születésével, gyermek- és ifjúkori, megrázkódtatásokat tartogató nevelődésével foglalkozott. Sokan tanulták, tudnak róla, mégis számos érdeklődőnek lehet újdonság, hogy Radnóti idősebb ikergyermekként született, világra jötte öccsének és anyjának életébe került. Csak viszonylag későn szerzett tudomást erről, s tudta meg azt is, hogy édesanyjaként szeretett mostohájához nem fűzi vérségi kötelék. Még gyermek volt, amikor apja is elhunyt, nevelőanyjától el kellett válnia, s egy nagybácsi gyámsága alá került. Czeizel Endre orvosgenetikus – aki számos más poéta mellett Radnóti családfáját, alkatát, tehetségének összetevőit is kutatta – szakmai közelítésű Radnóti-képéről s arról beszélt, hogy az általa felhalmozott, feldolgozott tudományos anyag szerint Radnóti Miklós volt a legegészségesebb testi-lelki alkatú nagy magyar költő. Angster Mária a pszichoterapeuta aspektusából világította meg ugyanezt a kérdést, valamint a születés okozta bűntudat verseinek lélektani hátterét. Ferencz Győző irodalomtörténész, legérvényesebb Radnóti-monográfiánk és legjobb Radnóti-szövegkiadásaink szerzője, gondozója egyszerre irodalomtudósként és költőként tekintett az oeuvre-re.
 Bálint András |
A nézők jelenlétében készült felvétel színházi rendezője a teátrum direktora, Bálint András színművész, televíziós rendezője Gábor Péter. Munkájuk nyilván eltérő természetű, de a képernyőn látottakat már nem bontja fel tevékenységi körök szerint a versbarát. Az első adás vizuális világa – akár magunkat a nézőtérre képzelve, akár a kamerákra bízva ítéljük meg – kissé tördeltnek mutatkozott. A családias és nyilvános értelmiségi fészket egyszerre jelképezni igyekvő díszlet patinás raktári tárgyak zsúfolt halmazának mutatkozott, a megszólalók térbeli elhelyezkedése néha akkor is esetlegességet sugallt, ha világos volt, miért és hol ülnek. A most szűrt verstolmácsolással előrukkoló Sztevanovity Zorán fotel mögötti álldogálása ugyanúgy megokolatlannak tűnt (személyes vallomása perceiben), mint Bálintnak az állóképszerű enteriőrt átmozgatni próbáló rövid sétái a miniinterjúk érdekében.
E kis beszélgetések kedvesre, kedélyesre sikeredtek, mégsem bizonyos, hogy a szavalási műhelytitkok semmitmondóbb üledékét és nem ide tartozó személyes emlékeket meg kellene osztani a nézőkkel. Mert az ikertestvérét születéskor elvesztő, féltestvérét melegen szerető Radnóti e tárgyú lírájának szemelgetésekor teljességgel érdektelen, volt-e, van-e testvére a versmondónak, s milyen viszony fűzi hozzá. A törzsanyagában, karakterében jól elgondolt műsor „színező” mellékes elemei (tartalmiak és formaiak is) fölöslegnek bizonyultak – a szép szavú Tóth Ildikó például egyszer „snitten”, egyszer „élőben” mondta el saját testvéréről ugyanazt. Amennyiben még nem véglegesítette az elektronika a teljes sorozatot, érdemes mérlegelni, nem több-e a kevesebb: az ornamentizálástól mentes személyesség valószínűleg éppen elegendő a kívánatos miliő és emberközeliség megteremtéséhez, a Radnóti-arc megrajzolásához.
 Nagy Ervin, Anger Zsolt és Mácsai Pál (A képek forrása: mtv.hu) |
A program ígéretes, ami a versválasztást és versmondást illeti. Már elsőre is hangzott el kevésbé ismert költemény, és akadt feltűnést keltő értelmezés (Bálint András nem először lep meg a Mint észrevétlenül prózaszerűvé tett, felpörgetett vallomásának működtetésével: ahogy felsiet a „kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy / a bús kamaszt igéző méz s dió helyett” csúcssoraira, hogy onnan mérje fel a változó életkori és morális horizontot). Veiszer Alinda okosan, tapintatosan konferálta a műsort; kitűnt alapos felkészültsége. Nyitott kérdés, mennyire szerencsés, hogy színpadi pozíciója, magát a szakember és művész szereplőknek alárendelő szerénysége a jövőben miként találhat lényegszerűbb funkciót.
Az interaktivitás szándéka rokonszenves vonása a Radnóti 100-nak. A költő emberi egyéniségének „nagyközeli fotografálása” ugyancsak. A sorozat alkalmi vagy rendszeres nézői a honlap segítségével bekapcsolódhatnak a centenáris Radnóti-dialógusba, voksaikkal kiválaszthatják, a tekintélyes művészgárdából kiket szeretnének látni-hallani a májusi, megkoronázó előadáson. Szép vers- és prózamondásokról lévén szó – Mácsai Pál, Anger Zsolt, Nagy Ervin, Karalyos Gábor neve se maradjon említetlenül – e sorok írója nem könnyen szavazott. Kire? – természetesen nem árulhatja el. De mindenképp a műsor hősére, az érvényes Radnótira.
2009. március 14-én az Oktatási és Kulturális Miniszter a Magyar Köztársaság Elnöke megbízásából kimagasló színvonalú munkája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adta át állandó szerzőnknek, Tarján Tamásnak. A díjazottnak ezúton gratulálunk! A szerk.
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Radnóti Év gyűjtőlapon olvashatják.