A négy egyszemélyes előadás közös nevezője nem csak a formában rejlik. A produkciók ezen túl, a tartalom szintjén is hasonlóságot mutatnak: mind az ember és a világ különböző aspektusainak kapcsolatát vizsgálják. Romantikus és szakmai kapcsolatokat, anya-lánya-kapcsolatokat, az ember és a vallás viszonyát, az ember és az érzékelhető, illetve érzékelhetetlen világ kapcsolatát.
 Kozma Zsófia Rebeka a Present Imperfect című előadásban |
A Freeszfe Egyesület képviseletében Kozma Zsófia Rebeka Present Imperfect című produkciója a monodráma és a performansz határára helyezhető. Az alkotó a szűk óra leforgása alatt remekül játszik az idővel: a dinamikus, pörgős flow-t időnként meditatív cselekvések lassítják. Változékonyan kezeli az előadás a negyedik falat is: míg egyes jelenetek megkövetelik a hagyományos, hierarchikus, színészcentrikus figyelmet (amihez egyébként a játék- és nézőtér elrendezése is hozzájárul), addig mások kifejezetten ez ellen dolgozva a befogadóra koncentrálnak. A szakmai és magánéleti visszautasításokat leplezetlenül és önironikusan prezentáló előadás a külsőségekre helyezi a hangsúlyt – ahogy az elhangzó visszautasító levelek, úgy a produkció formalitásai mögött sem érzékelhető mély gondolatiság.
Hodászi Ádám szövege alapján Viktor Balázs rendezte meg a Párker Péter, avagy a legvidámabb redpill kontent című monodrámát. A Tér 12 Kulturális Egyesület előadásának (fő)szereplője, a Sipos György által megformált Párker Péter korunk egyik zsánerfigurája: a hiperszkeptikus konteóhívő szélsőséges „változata”. Az előadás koncepciója egy összeesküvés-elméleteket terjesztő youtuber közönségtalálkozója – amihez a produkció végig hű marad, elsősorban az aktív befogadói interakciók szintjén.
 Sipos György a Párker Péter című előadásban |
A produkció tematikus íve fokozatosan fényt derít a redpill-mentalitás mögött megbúvó személyes sérelmekre, a magányra, a szoros emberi kapcsolatok hiányára. Az elhangzó radikális és tudományosan megalapozatlan elméletek stabil humorforrást biztosítanak, amit a rejtegetett igazság egyensúlyoz – Sipos alakítása pedig eredményesen igazodik ehhez a változékonysághoz. A Párker Péter-jelenség bemutatásával az előadás felhívja a figyelmet az én és a valóság kapcsolatának fontosságára, a valóság elől menekülés veszélyeire, és néhány metaszínházi gondolat segítségével közvetetten felteszi a kérdést: mi a valóság?
Az egyén kapcsolatára saját magával, a belső és a külső világ (disz)harmóniájára és kölcsönhatásaira építkezik Fodor Orsolya Johanna-performansza. A Freeszfe Egyesület idén végzett performansz osztályának hallgatója önmagából merít: előadása nem más, mint az alkotó szertartásos belső-Jeanne d’Arc-keresése. Keresi a kapcsolatot az én és a transzcendens között, az én és az ő, Jeanne d’Arc között, az én és a világ között.
 Fodor Orsolya a Johanna című előadásban |
A performansz számos szakrális, a katolikus istentiszteletet megidéző cselekvéssel operál, melyek hatásosságának elemi részét képezi a sokszínű színházi eszközhasználat. A félhomály és a teljes sötétség játéka, a tömjén illata, a csendet megszakító, orgonával kísért kóruszene, a test központba helyezése és eszközként való alkalmazása valláskárosultságtól megtisztító rituálét teremt. A Szegeden előadott performansz jótékony adaléka a tér – a szegedi Régi Zsinagóga klasszicista falai misztikus atmoszférába emelik a szertartást.
A FÜGE Produkció, a Manna Produkció és a Szentendrei Teátrum közös előadása, a Szenteczki Zita által rendezett, Szalontay Tünde által játszott Született: Wágner Emese című monodráma az anya-gyermek kapcsolatot állítja középpontba. Anyátlanságról, az abból eredő identitásválságról, a kirekesztettség és nemodavalóság érzéséről, kitartásról, hitről szól. Oidipusz történetéhez hasonlítható énkeresés zajlik a színen: a származás, általa pedig az identitás felderítése az előadás fő vállalása. A letisztult, stilizált tér- és kellékhasználat helyet ad a történet kibontakozásának és a színésznek – Szalontay egyik szerepből ugrik a másikba: általa testesül meg az örökbefogadott, anyátlan (és apátlan) lány, az idealizált anyaképek, az anya, az apa, a barátnő és a nevelő család alakja is. A kellékekben és jelmezben domináló, sőt kizárólagos fehér szín a téma sterilitását, komolyságát, szentségét hangsúlyozza.
 Szalontay Tünde a Született: Wágner Emese című előadásban |
Ezzel szemben a Manna Produkció Anya születik! című előadása az anyaság, pontosabban: az anyává válás egy vidámabb, színesebb oldalát vizsgálja. Cseh Judit rendezése a Magyarországon az utóbbi években elfogadott, családalapítással kapcsolatos törvények kritikájára épülő disztópikus szituációt vizionál, mely szerint az anyaság vizsgához kötött „jogosítvány”, a nők állam által jóváhagyott képessége. Ez a koncepció nagyjából az előadás feléig marad meg, majd a színpadi történések az anyasággal kapcsolatos közhelyek humoros, de nem ironikus felvonultatására redukálódnak. Réti Adrienn és Botos Éva alakításaiban megszületik az anya – a közönség pedig hálásan visszatapsolja.
A fesztiválon nemcsak anyáknak, de gyerekeknek szánt előadást is láthattunk. A tavaly szeptemberben alakult DanteCasino Kenéz Ágoston által írt és rendezett Az Ízetlen Paprikáskrumpli című bábelőadása az ízek mesevilágába kalauzolja a nézőket. A produkció kreatív humora leginkább nyelvezetében mutatkozik: (többek között) a helyszínek és karakterek nevei mind valamilyen nyelvi játékot képeznek. Az alkotók találékonyságát tükrözik a bábok is – a részletgazdag, precízen megtervezett és kimunkált antropomorf alakok helyett ezúttal olyan hétköznapi tárgyak kelnek életre, mint egy bádogbögre, egy pár túrabakancs, evőeszközök vagy egy hálózsák. Az előadás leírása alapján a célközönség a hattól százhat éves korig terjedő korosztály – és valóban, gyerekek és felnőttek közösen érezték remekül magukat.
 Osztályfőnöki |
A mesék univerzuma után a DanteCasino csapata a középiskolás évek világát teremti meg. Osztályfőnöki című interaktív színházi játékuk sajátossága, hogy a karakterek jellemábrázolása és a cselekmény megalkotása által megszűnik a határ színházcsináló és néző között.
A közönség feladata egy adott neutrális szituáció (osztálykirándulás után tartott osztályfőnöki óra) kiszínezése, bonyodalmak szövése – valójában a drámaíró nagyon szűk értelemben vett feladatkörének betöltése. A színészek teendője ezt követően az improvizálás: a szerep megformálása és a történet megrendezése. Az előadás azon túl, hogy betekintést kínál a színházcsinálás rejtelmeibe, közösségépítő gyakorlatként is kiválóan funkcionál. A társulat előző előadásához hasonlóan ezúttal is a kreativitás és a minőségi szórakozás kerül előtérbe.
 Özönvíz |
A Szegedi Nemzeti Színházban működő Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótérben a Farkas Atilla és Kállai Ákos által vezetett Szövet Alkotóműhely többhónapos önismereti és drámapedagógiai munkájának eredménye az Özönvíz című előadás. A produkció két fő eszköze a verbalitás és a mozgás: a legtöbbször önmagukat alakító szereplők részleteket mondanak el saját történeteikből, néma mozgással kiegészítve. Az előadás mozgatórugója az, hogy a sorsfordító, tragikus eseményekről a néző első kézből, közvetlenül az elszenvedőktől értesül. A különböző élettörténeteket Szeged köti össze – az 1879-es várospusztító árvíz mozzanatait az előadás montázsszerűen egybefésüli a személyes tragédiákkal. A történetek univerzalitását, azonosulhatóságát is ez teremti meg: az alkotók és a THEALTER közönségének ez a város a metszéspontja.
A szegedi Homo Ludens Project Cserna-Szabó András és Darida Benedek művét adaptáló Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című „mámor kabaréja” az alkoholfogyasztás kultúrájának különböző formáit vonultatja fel. Benkő Imola Orsolya rendezésének egyik fő működtetőereje a mozgás: a színészek (Szántusz Noémi Noya, Ács Tamás, Szilágyi Szabolcs) vásári komédiára jellemző túlzó gesztusai és mozdulatai jól igazodnak a kabaré műfajához. A sokszor a közönséget is bevonó, vicceskedő jelenetek komoly témák határán mozognak (ilyen például az alkoholizmus vagy a szexizmus), de nem lépik át azt. Az utolsó jelenetben elhangzó, valódi mélységgel rendelkező, személyes történetet leszámítva a produkció végig hű marad műfaji megnevezéséhez: a kabaré mámoros környezetet teremtő műsorszámainak elsődleges (és talán egyetlen) célja az olykor már giccses, polgári szórakoztatás.
 Martinkovics Máté a Bálvány című előadásban. Fotók: Thealterphoto2023. A képek forrása: THEALTER |
Az FAQ Színház éves működését, számos más független színházi szervezethez hasonlóan, a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2023-ban nulla forinttal támogatja. A 2012-ben alakult, szakmai újításokra, közösségteremtésre és szabad gondolkodásra elhivatott társulat 2023-ban megszűnik. A fesztiválon előadott, az FAQ tíz termékeny éve előtt tisztelgő „színházi koncert”, a Bálvány egyszerre születésnapi és temetési szertartás. A prózával ötvözött zenés előadás keretében a társulat tagjai közösen és egyénileg búcsúznak attól, amit az FAQ jelentett nekik. Szabad alkotástól, önmegvalósítástól, színészi mesterségtől. A társulat tíz évének bemutatása mellett a produkció áttekinti a THEALTER történetét 1990-ig, a fesztivál gondolatának megszületéséig visszamenőleg. A Bálvány jóval több egy társulat búcsújánál – a hazai független színházi szervezetek kálváriájának lenyomata, segélykiáltás és megerősítés egyszerre: a nulla a társulatokat megszüntetheti, de az alkotókban élő tenniakarást nem.