A középpontjukba a szüzesség elvesztését állító komédiákról valahogy mindig az ezredfordulós évek rossz emlékű tinivígjátékai sejlenek fel, élükön az Amerikai pitével. Így aztán a Barátnőt felveszünk komoly hátránnyal indul, ha csak a cselekményét nézzük: az Uber-sofőr és pincérnő, Maddie (Jennifer Lawrence), hogy ki tudja fizetni a házát sújtó ingatlanadót, és pótolja valahogy munkaeszközét, a lefoglalt autóját, jelentkezik a Craiglisten talált hirdetésre. Egy gazdag házaspár (Matthew Broderick és Laura Benanti) olyan fiatal nőt keres, aki egy Buick Regalért cserébe „bevezetné az életbe” a Princetonba készülő gátlásos 19 éves fiukat, Percy-t (Andrew Barth Feldman).
 Jelenetek a filmből |
A srác egy kutyamenhelyen önkénteskedik, és persze úgy kell fessen a dolog, mintha spontán történt volna. Így aztán Maddie Y-generációsként (épp ez a nemzedék szocializálódott az Amerikai pite és a Hangyák a gatyában típusú filmeken) bombanőnek öltözve, kétértelmű kijelentéseket téve igyekszik hatni a Z-generációs srácra, aki azonban nem nagyon tudja mire vélni a viselkedését. Pontosabban olyan következtetéseket von le belőle, ami a komédia egyik fő humorforrásaként szolgál.
Az ukrán származású amerikai író-rendező, Gene Stupnitsky, aki tényleg egy olyan hirdetés alapján írta a filmet, amit a Craiglisten talált, mindenesetre rögtön két generációnak is görbe tükröt állít, és a szülőket, vagyis az X-generáció tagjait sem kíméli. Ők azok a szakirodalomban csak helikopterszülőnek nevezett szülők, akik agyonszeretik a gyereküket, és minden csalódástól megóvnál, vagyis helikopterként folyamatosan a feje felett köröznek, de csak azt érik el a viselkedésükkel, hogy kockázatkerülő, szorongó, igaz, roppant intelligens, magának való utódot nevelnek, akinek azonban lényegében nincsen önálló élete.
Szülői részről még a hirdetés feladását is a jó szándék vezérli: mégis mi mást gondolhatna a saját tapasztalataiból kiindulva két X-generációs az egyetemi évekről, mint azt, hogy olyan, mint egy Bret Easton Ellis-regény? Vagyis két záróvizsga között az egyetemisták ecstasyval tömik magukat, és részegen minden arra tévedt diáktársukkal ágyba bújnak? Valami hasonló kép lebeghet a kékgalléros Maddie szeme előtt is, aki azonban a leendő princetoni diákok bulijára betévedve azzal szembesül, hogy túl szexis és nem elég woke ennek az előkelő és állandóan az Instán élőző fiatal társaságnak.
 A képek forrása: MAFAB |
A nő életében ráadásul minden tipikus Y-generációs probléma is megjelenik (lakhatási válság, több munkahely, hogy fedezze a megélhetését, elköteleződés-fóbiából adódó egyéjszakás kalandok), valamint az ezekre adott válasz: a cinizmus. Maddie egyébiránt nemcsak azért rekedt meg a szülőhelyén, a gazdagok nyaralóhelyeként szolgáló óceánparti Montaukban, mert helyi lakosként a környék csupán ennyi munkalehetőséget kínál a számára. Ugyanúgy nem tud továbblépni, leválni a szüleiről és önálló életet kezdeni, mint Percy.
Ám míg a fiú a szeretet foglya, Maddie a szeretet hiányától szenved: amióta az édesanyja elhunyt, egyedül él, az apja pedig jelen sem volt soha az életében – ezért is kapaszkodik a családi ház megtartásán keresztül annyira az anyjába. Ahhoz azonban, hogy mindenre rájöjjön, épp úgy szüksége van Percyre, mint a fiúnak rá, vagyis lényegében egy olyan szexkomédiát látunk, amely egyben a két főszereplő felnőtté válásának története is.
Ám miközben – a régi, klasszikus, hollywoodi vígjátékok hagyományaihoz igazodva – az érzelmi és társadalmi problémák is jelen vannak a filmben, és egy ponton Daryl Hall és John Oates Maneater című száma is sajátos jelentést kap, a Barátnőt felveszünk arról sem feledkezik meg, hogy zsánerét tekintve szexkomédia, így aztán a helyzetkomikumokkal is bőven él. A kötelező testi poénok (a meztelen verekedéstől kezdve a hányásig) viszont az adott szituációkból következnek, ráadásul olyan jelenetek közé ékelődnek, amelyek bátran felvállalják, hogy a szereplők összetettebb, érzőbb szívű lények.
A Barátnőt felveszünk nem hibátlan komédia, és a megoldás felé haladva az utolsó harmada le is ül kissé, de mindenképpen jó sodrású, pozitív energiákkal teli, kellemes meglepetés a nyári mozikínálatban.