A hazai filmes fesztiválszezont a tizenegyedik alkalommal megrendezett Friss Hús nyitotta, mely a jubilálás után sem lassított: az előző évhez képest több filmmel, visszatérő programokkal és minden eddiginél nagyobb érdeklődés mellett zajlott – a fesztiváligazgató, Deák Dániel állítása szerint sikerült meghaladni a tavalyi rekordot. A nemzetközi és magyar alkotásoknak otthont adó budapesti eseménysorozatnak idén – a Timeout listája alapján – a világ tizedik legszebb mozija, a Puskin adott otthont június első hetében, ahol a szokásokhoz híven a nagyrészt hazai alkotásokra fókuszáló hét részre bontott versenyprogram (harmincnégy film) mellett visszatért a horror tematikájú @Midnight és az LMBTQ téma alapján válogatott Queer Dreams szekció, de a külföldi fesztiválokat megjárt nemzetközi filmek mellett két blokkban dokumentumfilmeket is műsorra tűztek a szervezők.
 The Devil |
A világ különböző pontjairól érkező alkotások a számozás mellett legfőképp a történetek tárgyában keresendő közös vonások alapján kaptak kreatív alcímet, így a Menny és Pokol kategória főszereplői elképesztő magasságokból szállhatnak alá a sátán birodalmának legmélyebb bugyraiba, de akár fordítva, aljas antagonistából is válhatnak cselekmény által megigazult protagonistákká.
Ezt az utat járja be a The Devil központi karaktere, aki a falusi lengyelek istenfélését kihasználva ördögnek öltözve csal ki pénzt a ház gonosztól való „megtisztításáért”. Az egyszeri csaló azonban több sikeres kísérlet után egy olyan házba tér be, ahol az egyedül élő idős nőt nem hogy megrémíteni nem tudja, de bárminemű választ vagy reakciót sem tud kicsikarni belőle. A viskót ellepő legyekből és az iszonytató bűzből kiindulva viszonylag gyorsan világossá válik, hogy a néni mellett mégis van valaki – legalábbis testileg, mivel a szobában a vélhetően pár napja halott férj látványa dermeszti meg az addig magabiztosan dolgozó betörőt.
Jan Bujnowski másokra rásózott, a gonoszt távol tartó eszköz eladásáról az özvegy személyes drámájára tereli a figyelmet, melyben az ördög egyfajta vallatóként próbálja megérteni a bizarr helyzethez vezető, elfojtással és haraggal teletűzdelt sorstragédiát. A The Devil kettős megtéréstörténet: míg a helybélieket kifosztó férfi az idős nő történetén keresztül szembesül erkölcsi romlottságával, addig a lelkileg kiüresedett asszony először képes őszintén reflektálni bántalmazó házasságára. A kilencvenes években játszódó lengyel film nyers, 16 mm-re forgatott képei egyszerre teremtik meg a tanyavilág nyomorához tartozó fojtogató atmoszférát, miközben narratív funkciót töltenek be: egy alapvetően keserűséggel, depresszióval átitatott történet szekvenciái, melynek mélyén ott lakik a „szépség”, a feltétel nélküli bűnbocsánat és az azzal járó feloldozás lehetősége.
 SÁTÁN |
A The Devilhez hasonlóan beszélő címet kapott Csihar Arion és Belső Marcell kisfilmje, melyben egy modernkori ördög archetípusa elevenedik meg a vásznon. A SÁTÁN egy elit étterem séfjének (Ónodi Eszter) mindennapi működésébe enged betekintést, aki kíméletlen zsarnokként csinálja ki szakácsait nap mint nap, rituálészerűen fogyasztja el gourmet szendvicsét, a sapka alól picit is kilógó hajat konyhakéssel csapja le és akkor is ragaszkodik az általa tökéletesen megkomponált menühöz, ha azt a vendég máshogy kérné.
Dani (Patkós Márton) mindezt megelégelve összefog Gergővel (Gula Péter), hogy a magában csepp jóságot sem hordozó önkényúrnőt eltegyék láb alól, ezzel megszüntetve az önfeledten kegyetlenkedő séf egyeduralmát. A SÁTÁN tradicionális bosszúsztori, ahol ráadásul nem csak egy-egy személyes sérelem megtorlásáért (pl. annak ellenére kell minden reggel újra és újra átöltöznie, hogy reggel fürdött), hanem a kollektív megváltásért zajlik a mogyoróallergiát kihasználó gyilkossági kísérlet, ami végül korántsem úgy alakul, mint azt eredetileg tervezték.
Különös egybeesés, hogy a nemrég megjelent A menü is hasonló kérdéseket boncolgat Ralph Fiennes karakterén keresztül, ám míg ott a könyörtelen játék a vendégekre is kiterjed, addig itt a séf hasonlóan elborult eszközökhöz nyúl, viszont kizárólag az alatta dolgozókat sanyargatja addig, amíg azok teljesen be nem szolgáltatják lelküket a piros kendőért (a hosszútávú szerződésért) cserébe, ehhez azonban – így vagy úgy – meg kell kötni a mefisztói alkut, mely váratlan áldozattal jár. Ónodi Eszter vérfagyasztó gesztusokkal és mimikával teszi igazán félelmetessé az újkori diktátort, Patkós Márton ismét bizonyítja, hogy generációjának egyik legnagyobb tehetsége, de pincérként még Vilmányi Benett is feltűnik, akinek pár másodperc is elég ahhoz, hogy fontos szerepet töltsön be a kiválóan balanszírozott, feszültséget patikamérlegen adagoló morális drámában. A SÁTÁN szűk fél órában teljesíti azt, ami A menünek bő másfél alatt csak részben sikerül: olyan lidérces hangulatot teremt, ami a legközelebbi éttermi látogatásnál garantáltan ott fog motoszkálni a fejünkben.
 A kis hatalmasok. A képek forrása: Friss Hús |
A konkrét, címekben és karakterekben is felfedezhető analógiák helyett A kis hatalmasok inkább átvitt értelemben aposztrofálható pokoli történetként, ahol a véletlen vadászbaleset elsődleges megoldása veszélybe sodorná a talajrészeg polgármester (Gazsó György) pozícióját, így elindul a megvesztegetési licit, hogy ki vállalja magára a vérveszteségtől folyamatosan elájuló Levente (Szabó Dániel) lábonlövését – csakhogy a látszólag halott áldozatnak más tervei akadnak. Karácsony Péter bő negyedórás kisjátékfilmje sűrített látlelet a kistílű korrupcióban utazó, tetőtől talpig sáros polgármesterről, az őt mindenben kiszolgáló rongyemberről (Trill Zsolt) és a hasznos hülyéről, akivel el lehet vitetni bármilyen balhét (Keresztes Tamás) – akár azt is, hogy véletlenül megölt valakit.
Ebben a világban minden kísértetiesen ismerős: a már túlfőtt frankfurti leves (melyet sokáig gulyásnak néznek), a kerítésszaggató pálinka mint gyógyír bármire és a falusi nagyurak miliője, akik alkalmatlanságuk ellenére jutottak hatalomhoz, amihez emberi életek árán is foggal-körömmel ragaszkodnak. Csakhogy még a korrupciót sem tudják rendesen csinálni, melynek egyenes következményeként fergetegesen abszurd események láncolatába torkollik a cselekmény, hogy végül ne maradjon más, mint a feles, ami valahogy mindig kéznél van. A kis hatalmasok zseniális dinamikával és tökéletes castinggal operáló szatíra, melyben magunkra ismerünk és önfeledten szórakozunk azon, ahogy a Bánffyhunyadi Szaporára a spontán felvázolt mesterterv darabjaira hullik. Csak közben ne fájna ennyire a nevetés…