R: Értőbb fülekkel hallgatnak?
 Hámori Máté |
HM: Vagy felszabadultabbak, jobban bíznak a saját értékítéletükben. Mahler V. szimfóniája nagy mérföldkő volt a zenekar számára, nehéz zeneszerzőről van szó. De szépen megugrottuk az akadályt, és ezt a hallgatók is érezték. Igyekszünk fejlődni, nagy a terhelés a zenészeken, minden jelentős koncertet szólampróbák, egyéni szólamfelmondások előznek meg.
R: Miért pont Az ősök ritmusa az egyik őszi sorozat címe?
HM: Az elmúlt évek nagy témája a közösség volt, az Íme, az embertől kezdve e kérdés köré gyűltek a koncertek. Magunkat próbáltuk keresni: Otthon vagyunk, Szabadok vagyunk, Hősök vagyunk, Gyerekek vagyunk… Most az a kérdés, hogy honnan jöttünk, honnan indult ez, amit civilizációnak nevezünk. Ezek a zeneművek az ősiségről, a teremtéstörténetről szólnak. Izgatnak minket ezek a kérdések, hiszen a múltunkban ott van a jövő csírája.
R: Ahogy végignézek a zenekar őszi koncertjein, csupa olyan művet látok, melyekről csak hallottuk, hogy milyen izgalmasak, de egyébként alig hallottuk őket.
HM: Az elmúlt évtizedekben kialakult itthon az a szokás, hogy nagyjából ötven művet játszanak a zenekarok újra és újra, a kör pedig ördögi, hiszen ha a közönség ötven évig a Csajkovszkij-Ötödiket hallgatta, akkor az ötvenegyedikben is azt kéri. Néhány éve tudatosan igyekszem úgy felépíteni a repertoárunkat, hogy eddig háttérben maradó művek is előkerüljenek. Az első években a közönség meglepődött ezen, most már ott tartunk, hogy megszokták és várják a ritka műveket. Tematikus évadaink vannak, ez pedig megkönnyíti a választást.
R: Többek között Ligeti Zongoraversenyére és Milhaudtól A világ teremtésére gondoltam. Ligetit amúgy is érdemes lehet a két klasszicizáltabb versenyművénél kezdeni.
 Óbudai Danubia Zenekar |
HM: Játszottuk a Concert romanescet, ami egy fiatalkori műve, és nem annyira ismert, viszont fantasztikus darab. Kicsit segít megbarátkozni a névvel. Egyébként ha valamivel, én Ligeti zongoraetűdjeivel kezdenék. Ha megnézi az évadainkat, Ligeti mindig szerepel, a Mysteries of the Macabre című művét nagyon szerették az emberek. Szép lassan meg lehet törni a kortárs iránti ellenállást, nem mondják már, hogy juj, ez kakofón, ez modern. És célunk, hogy egyszer eljátsszuk Ligetitől a Requiemet is.
R: A közönség szavazhat az egyik koncert programjáról, Borogyin egyik szimfonikus költeményét, Durkó Zsolt Altamiráját vagy Muszorgszkijtól az Éj a kopár hegyent lehet választani. Nem fél, hogy a legnépszerűbb, a Muszorgszkij lesz a győztes?
HM: Eredetileg a Durkó-művet választottam, de beláttuk, azzal együtt is, hogy bevállalós zenekar vagyunk, Ligetit, Durkót és Bartókot nem tudjuk egy koncerten eladni. Már zajlik a szavazás, és mindig lehetnek meglepetések.
R: Örömmel látom, hogy eljátsszák Raveltől a teljes Daphnisz és Chloét.
HM: Eljátszottuk már a teljes Tűzmadarat és Lúdanyó meséit, két olyan balettművet, melyekből többnyire csak a szvit hangzik el. Ravel és Stravinsky, illetve Debussy olyan zeneszerzők, akiknek a zenéje nagyon jót tesz a zenekarnak. Olyanfajta hallást és finomságot igényelnek, ami által fejlődünk.
R: Lesz olyan, hogy Ligeti és Kurtág országa is leszünk?
HM: Ez csak attól függ, hogy elkezdjük-e használni ezt a frázist. Mindenki mondogatja, hogy Bartók és Kodály, és erre a két névre könnyebben megnyílnak a minisztériumi pénzcsapok is, de kíváncsi vagyok, hogy aki ezt szajkózza, hány Bartók-művet ismer.
R: Vagy hogy hány Kodály-művet… Sokszor halljuk most, hogy helyre kell állítani Kodály zeneszerzői rangját. Mit mondana nekem, akinek a szíve szintén inkább Bartók felé húz?
HM: Ha a fejemhez fogják a stukkert, nem kérdés, hogy én is azt mondom, Bartók jelentősebb zeneszerző. Sőt, még stukker sem kell hozzá. De nem kell választani. A Páva-variációk és a Galántai táncok a legjátszottabb zenekari művek között vannak, és megelőzik Bartókot. A harmincas években a legnagyobb karmesterek – Mengelberg, Toscanini – folyamatosan repertoáron tartották Kodályt.
R: Mi a véleménye arról, hogy sokan a Kodály-módszer halálát kiáltják?
HM: A Kodály-módszer lényege a minél ifjabb korban való folyamatos, közvetlen érintkezés a zenével. Ma már mások a módszer részletei, hiszen mások a gyerekek igényei is. Az egész szellemiségét kell továbbvinni. Három koncertből áll a Kodály-sorozatunk: Rendszer, Módszer és A Lukács lesznek a koncertek címei. Az Ut quenant laxis című kórusművel indítjuk a Módszer című koncertet, a végén pedig a közönséggel együtt énekeljük a Kis emberek dalait.
HM: Ez csak azon múlik, hogy a zenekarok műsoron tartják-e a műveit. Érdemes meghallgatni a Háry, a Nyári este vagy a népdalfeldolgozásai humorát. Nagyon kevés zeneszerzőről mondható el, hogy három hangból meg lehet ismerni a stílusát, és ő ilyen. Valami rendkívüli őszinteség és szenzitivitás hallatszik a műveiből, és ez szöges ellentéte annak a mogorva, kimért embernek, amilyen kép Kodályról bennünk él.