A Lengyel Filmtavasz első számú tapasztalata az volt, hogy ők bizony nekiálltak a múltfeldolgozásnak, amelynek mi, ki tudja, mikor fogunk. A második tapasztalat pedig az, hogy eközben elveszették a humorérzéküket, ha egyáltalán volt nekik. PUSKÁS PANNI BESZÁMOLÓJA.
Borgőzös szombat este lomtalanítás Stratford-upon-Avon városában. Jön a társulat, eljátszik egy társulatot: hajléktalanok kapkodnak a kidobott tárgyakért. Jön a rendező, kiabálja: „ez a miénk!”, jön rá válasz is: „ez mindenkié”. Részegek meddő vitája a textus fragmentumai fölött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kádár, Aczél, Erdős Péter, Palmatex, Bizottság, Beatrice, Cini, vasfüggöny, III/III, megfigyelés és megfigyeltség, ’56, ’89. Bennem nincs nosztalgia, ha a 80-as évekre gondolok – az elején még tervben sem voltam, a végén bölcsödébe jártam, nem érthetem, miről szólt. Vagy mégis? PUSKÁS PANNI CIKKE.
„Van egy alak, egy pofa és egy pasas…” – olvasható az előadás színlapján. Harold Pinter drámái kicsit hasonlítanak a krimikhez. Alakok, pofák és pasasok jelennek meg bennük, kilétük pedig a szöveg mélyrétegeiben van elrejtve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A rasszizmus, a faji és vallási megkülönböztetés, a kiközösítés mindig hálás témája a művészetnek. A kultúra kezdetei óta a világ nem sokat változott e téren. Mindig lesznek csoportok, akik gyűlölnek majd másik csoportokat. Összeférhetetlenek vagyunk és kész. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Mi mindent másképp csináltunk: jók voltunk, szófogadóak és fogalmunk sem volt a lázadásról. Ezek már azt csinálnak, amit akarnak, az androidos telefonjukat nyomkodják, és nem adják át a helyüket a villamoson. Az éjszaka is: gépek zenélnek, mindenki marihuánát szív és alkoholt iszik. PUSKÁS ANNA ÍRÁSA.