A résztvevőkre épített színházi előadás rengeteg veszélyt rejt, a néző sokszor kényelmetlen, kiszolgáltatott szituációkban találhatja magát. Hogy mi a receptje a közönség fájdalommentes beavatásának, arra a Káva Kulturális Műhely tudja a választ. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Mit tudunk a józsefvárosi drogosokról? Tudunk egyáltalán róluk bármit? A -011-es alkotócsoport tagjai oknyomozók, akik azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy megismertessék velünk ezt a média által tökéletesen mellőzött világot. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Nemzeti Kulturális Alap idei miniszteri döntése alapján 15.000.000 forinttal támogatja az Újszínház két előadásának megalkotását. Felkerekedtem hát, hogy megnézzem, mire költjük a pénzünket. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Karafiáth Orsolya nagyon jól tudja, mit jelent irodalmi celebnek lenni: sok olvasót, magas példányszámot és ezeknek minden előnyét. Ne legyünk sznobok, ismerjük be, hogy nagyon jól csinálja! PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA
Sehol egy púpos udvari bolond vagy egy naiv, riadt szemű lány. Nyoma sincs a daliás hercegnek és fényűző udvartartásának. Schilling Árpád számot vet a Rigoletto játékhagyományával, hogy aztán szembeforduljon vele, így újraértelmezve az életidegen, sokat látott szereptípusokat. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Véleménye a nagy magyar valóságról, azon belül pedig a magyar egészségügyről mindenkinek van. Véleményünk egyfelől személyes élményeinkből áll össze, másfelől sztereotip rémtörténetekből. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Egy negyvenöt éves színész öndefiníciós problémákkal küzd, s az önmagához vezető utat a motorkerékpár-ápoláson, Kassák Lajoson, Csontváry Kosztka Tivadaron, na meg a nyúlon keresztül találja meg. Megyünk utána és közben sokszor eltévedünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Pici, szuggesztív fesztivál a lengyelországi Demoludy, ám méreteihez képest a meghívott előadások nagyon széles skáláját jelenítik meg a kelet-közép-európai színháznak. Szeretném valamelyik vidéki fesztiválunkhoz hasonlítani, de nem tehetem, mert nekünk sajnos nincs ilyenünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Próbálom megérteni, hogy a KoMa Társulat mi végre választotta ki Shakespeare drámái közül épp az Athéni Timont. Próbálom, de nem értem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A hétköznapi rutin, az unalom egyenlő a nemléttel, az új élet pedig szükségszerű veszteségekkel jár. Az átmeneti boldogságért mindig fizetni kell, az ár annál nagyobb, minél inkább elmerülünk benne. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Az időutazós történetek paradoxon-jellegében éppen az a nagyszerű, hogy ezt a borzasztó káoszt, ezt a sok logikai buktatót minden rendező saját kedve szerint állíthatja rendszerbe. A Looper ezt a rendszert nem bonyolítja agyon, és ez így jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Talán itt az ideje önvizsgálatot tartani. A kommunikációs folyamatnak – ha ez az – a kényelmesebbik végén állunk: jegyet kérünk, beülünk, nézünk, hazamegyünk, megírjuk, elküldjük. Néha a nyakunkba akad egy-két bírósági eljárás, de érdemben minket nem kritizál senki. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Itt is mindenki jót akar, a fiatal főszereplő mégis korán elveszti a helyét a világban. Nem okolhatunk senkit, csak magát a rendszert, amely, úgy tűnik, már kiskamasz korunktól fogva determinálja az életünket. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az ember végül kopár, szikkadt faluba ér úgy ötórányi tömegközlekedés után, aztán felveri a sátrát egy focipályán, rossz kávét kap és színházjegyekért könyörög. Vajon meddig megyünk el egy kis kultúráért? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Mert benne él ő minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szóban. Hiánya maga a jelenlét, ő a megtestesült magány. Három férfi próbálja őt újrateremteni a vonaton, visszaemelni a narratív térbe, mert elveszett, és nagyon fontos lenne megtudni, hogy mi lett a nővel. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA