Duda Éva új előadásában pszichológiai és társadalmi jelenségek gyökerét keresve próbál az embert torzító függőségekről beszélni. Ám az Overdose-ban ahelyett, hogy a lényegig ásna, általánosságokat csomagol látványos burokba. Szerencsére van tíz perc, ami megmenti az előadást. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A Vég veled! egy férfi és egy nő találkozásával kezdődik. Szerencsére csak a kiindulópont hétköznapi, a megvalósítás eredeti. Persze a szürrealista festő, René Magritte világa által inspirált előadás esetén az lenne a meglepő, ha az, amit látunk, nem lenne meglepő. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Ritkán van lehetőségünk egy koreográfiát egymás után négyszer megnézni. Az őszi fesztiválon a flamand Kris Verdonck épp erre ad alkalmat. Az I-II-III-IIII című előadás azonban szerencsére stabil építmény. Az ismétlődés nem az unalomnak, sokkal inkább az elmélyülésnek kedvez. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Úgy érezzük, hosszú órákig tartott, amikor viszont elmesélnénk, miről is szólt, rájövünk, hogy alig pár percnyi történet az egész – ilyen az álom természete. Ez a kettősség, az idő viszonylagossága jellemző Pataky Klári Ahol az álmokat foglyul ejtették című előadására is. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Szálinger Balázs egy megtörtént környezeti katasztrófa eseményeiből írt filozófiai költeményt, amelyből Horváth Csaba készített mozgásszínházi előadást. Bár az író bátrabban bánt az alapanyagával, mint a rendező, A tiszta mézben így is megéri mélyre ásni. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Nagykorúvá válás és belépés a házaséletbe; örömteli, érzelmileg nagy megpróbáltatást jelentő események. Ünneplésük szigorú tradíciók szerint folyik. A Terített asztal című est két kortárs balett előadása a szertartás szigorú rendjében kiszámíthatatlanul csapongó lélekről szólt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Otthonosan kaotikus táncpróba, feszes tempójú koreográfia, mulattató kísérletezés valamint musicalt idéző össztánc és közepesen feszélyezett ismerkedős buli a közönséggel együtt. Ez mind helyet kapott a Budapest Tánciskola estjén. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Juhász Zsolt és Orza Calin a Duna Művészegyüttes számára készített új koreográfiájában az olasz barokkot az erdélyi folklórral házasította. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A KET Viharja esetében az egy előadásra jutó koreográfusok és társalkotók száma igen magas, ennek megfelelően akár több koreográfiára is elegendő ötlet és gondolat zsúfolódott benne össze. És mégis: az előadás sokkal inkább sikerült hullámzóra, mint sodróra. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Bill T. Jones neve hallatán sokak számítottak rá, hogy amit látni fognak tőle, az maga lesz az elsöprő energia, a tiszta mozdulat, a tömény tánc. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A tavaszi fesztivál alkalmából Budapestre érkezett Dán Királyi Balett két egymást követő estén mutatkozott be a hazai közönségnek. Az 1748 óta létező neves társulat két produkcióját látva az elcsépelt morbid poén juthat eszünkbe: A műtét sikerült, a beteg meghalt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Egy sötét színpad, egy fehér ajtó, három plafonig kúszó kötél és öt táncos. Fiúk. Fiúk kint és bent, lent és fent. Kívülről és belülről, kapaszkodva, függve, zuhanva és földet érve. Frenák Pál újra férfit boncolt a Trafóban. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Testileg-lelkileg lecsupaszított emberek bokszmeccsével, vörösborral és vírusmentes csókokkal ajándékozott a tízéves jubileumát ünneplő Frenák Pál Társulat. A K.áO.sz! felújított változata olyan, mint egy pankrátor-show. A fájdalmat elhittük, mégis jól szórakoztunk. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Szenvtelen riportfotók, szürreális festmény-fényképek, groteszk montázsok, és filozofikus kompozíciók. A Fényelés című tárlaton a kortárs magyar fotográfiának nagyon különböző irányzataival találkozhatunk egyszerre, de nemcsak emiatt különleges a Mai Manó Ház kiállítása. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Fahéjillattal kezdődött és nyulak halálával végződött a 8. L1 Táncfesztivál. Aki ott volt, sokféle arcát nézhette meg a hazai és külföldi kortárs táncnak. Két helyszín, öt nap, tíz táncelőadás, változatos program, vegyes tapasztalatok. MAUL ÁGNES ÖSSZEFOGLALÓJA.