Bagossy László nem Shakespeare darabját, hanem a Prospero rendezte előadást állítja színpadra. Bár a varázslatos sziget – a színház – hatalmába keríti, A vihar a vígjátéki hangnem, a virtuóz nyelvhasználat és az ötletes látvány dacára sem veszít társadalmi-politikai súlyából. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Nehéz eldönteni, hogy a délvidéki-szegedi összefogás eredményeként létrejött előadássorozat első állomása szimbólumokban gondolkodó, radikális színházi kísérlet vagy a határokat megfontoltan feszegető performansz. Az biztos: bizalmat kell előlegezni a folytatásnak. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Mohácsi János rendezése az eredeti szöveg újra-, az ismert szituációk és sematikus alakok ki-, valamint a kiszámítható dramaturgia visszájára fordításával egyszerre igyekszik felújítani a XIX. századi darabot és lerombolni a ma illúzióit. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Legutóbb két Molière-darab olvadt össze a szegedi Kisszínházban, most pedig – A képzelt fösvény beteg után – Szép Ernő két egyfelvonásosa került sokat sejtetően egymás mellé. A koncepció ezúttal is izgalmasabbnak bizonyult, mint maga az előadás. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Bródy Sándor falusi zsánerképeinek minden mozzanata magyarázatra szorul, jóllehet semmi lényegi nem változott: az urambátyám ma korrupció néven ismert, a „fajmagyar szupremácia” egyszerűen rasszizmus, a makulátlan tanítónő pedig ugyanúgy jön, lát és továbbáll, ahogy eddig is. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Jó eséllyel az animációs filmváltozatot népszerűsítő kampány részének, de legalábbis kiadói marketingfogásnak tűnhet a legújabb Tragédia-kötet, pedig az album elkészülte alighanem a legjobb, ami Jankovics Marcell képeivel és Madách Imre szövegével történhetett. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Már a népszerű dráma is az objektív-szubjektív nézőpontváltások feszültségére épít, az Örkény Színház határozott rendezői elképzelést feltételező, következetesen végigvitt előadása mégis elköveti a hibát: közel merészkedik, majd kizárólag távolról láttat. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Fokozott érdeklődés övezi a Katona nyolcrészesre tervezett szituációs komédiáját, de a háttérben, mint mindig, ennél többről van szó. A rejtélyes megnevezés: földalatti szupertitkos csoport A Gondnokság hőseire és az előadás alkotóira egyaránt vonatkozik. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Pimasz elegancia jellemzi Gáspár Ildikó első rendezését: az Örkény Színház dramaturgja az előcsarnok oszlopai közé álmodja meg a kortárs francia szerző temetői road movie alcímmel jelzett darabját. Az önfeledt játékot eredményező előadás önmagáért, de még inkább önmagáról beszél. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Minden félévben vannak olyan tárgyak, ahol a szellemes, szórakoztató előadásért cserébe csak figyelni kell, a vizsgaidőszak közeledtével azonban kiderül: az anyag kevés, a szakirodalom pedig ezer oldalakra rúg. A Nézőművészeti főiskola méltán népszerű kurzusa tipikusan ilyen. LÉNÁRT ÁDÁM ÓRAI JEGYZETE.
Balla D. Károly legújabb regényének október 12-i könyvbemutatójára a Magvető Kiadó Facebook-oldalán került sor. A technikai fejlődéssel lépést tartani igyekvő gesztus tulajdonképpen digitális főhajtás nemcsak a Tejmozi, de a mindenkori papíralapú kiadások előtt is. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Megkérdőjelezni a régit akkor érdemes és úgy elegáns, ha az újragondolás iránymutató, eredeti vállalkozásnak bizonyul, márpedig a kecskeméti színház Bánk bánja innen nézve is fején találta a szöget. A jelszónk lészen: B. B. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Jóllehet némi hazardírozó kedvnek köszönhetően egészen izgalmas fesztivállá kerekedett a júliusi Thealter, az elvitathatatlan hiányosságok feledtetése szempontjából a szeptemberi folytatás mégis indokoltnak bizonyult. Idén ősszel először – talán nem utoljára. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Rakovszky Zsuzsa hiánypótlónak szánt regénye mindent megtesz azért, hogy címével, borítójával, témájával már első látásra birtoklási vágyat ébresszen olvasójában, a VS azonban nem csak a felfokozott várakozáshoz és az epikus anyagban rejlő potenciálhoz képest lohasztó. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.