A néző önvédelmi ismereteinek fontos pontja az a tétel, hogy a problémás produkciókat nem bosszúból készítik az alkotók. Van úgy, hogy ennyi telik tőlük. Kétség esetén nézzük meg, miből gazdálkodnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében.
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Vannak helyzetek, amikor káromkodni vagy sírni lehet csak, akár nézői, akár szereplői vagyunk a történéseknek. S vannak életek, amik jobbára ilyen helyzetekből állanak. Seress Rezső, született Spitzer Rudolf, tudna mesélni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nem, nem lett dráma. Novella ez inkább, nagynovella vagy kisregény az élet kényszerű továbbadásáról s az asszonyi agyonverhetetlenségről, mely érték ugyan, bár errefelé az is fájdalmasan hiábavaló. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Sárga az arca a fekete korona lakkfényű pántja alatt. Szinte foszforeszkál. Richárd ő, a démon, aki tudja, mit kell gondolni az emberről ahhoz, hogy aztán kellőképpen meg lehessen rontani. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Próbálom elkerülni a címbe tolakvó alliterációt, de erősebb nálam. S végül is, erről van szó. Gáspár Ildikó Kafka-látomásának lényege a barátkozó borzalom, a házi koszton hizlalt rémképek tanító célzatú bemutatása. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A ruhatáros nénik olyan kedvesen fogadják és terelik az érkezőket, hogy annak csak kétféle magyarázata lehet: nem látták az előadást, s ezért szabad a lelkük, vagy látták, és most a lelkifurdalásos részvét dolgozik bennük. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A szerkesztő s a tizennyolc szerző sokat tett azért, hogy a színházi nevelés fogalma mifelénk is ismerős legyen. S most azon töprengek, a könyv alapján lenne-e kedvem közéjük állni, ha mit se tudnék eddigi törekvéseikről. GABNAI KATALIN ÍRÁSA.
Médiuma s egyben vezetője is a szertartásnak ez a huszonöt éves fiatalember, aki testét-lelkét kölcsönzi a nyolcvan éve halott költőnek. S hol épp csak átüt, hol fájdalmasan áthatol rajta a megidézett élet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Henrik, az ötödik (Nagy Zsolt), másnaposan és kialvatlanul hunyorog a frissen elnyert hatalom fényében. Szájszéle remeg, de fegyelmezett, elszánás és félelem uralja. Okkal. Ő aztán tudja, mi lakik népe szívében. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.