Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Gabnai Katalin
HAB NÉLKÜL
VESZEDELMES KÖZELSÉGBEN Máté Gábor: Színházi naplók
Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A LELKI VÁROS Gogol – Mohácsi testvérek: Revizor / Weöres Sándor Színház, Szombathely
„Szóval, ilyen város nincs. Nem igaz? De hogy fest a dolog akkor, ha ez egy lelki város, és mindannyiunkban megtalálható?” – hangzik A Revizor megoldása című műben Gogol magamentése. S komédiája épp oly dermesztő ma, mint 182 éve. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KERUBOK AZ ARÉNÁBAN Madách Imre: Az ember tragédiája / Nemzeti Színház
Egy székesegyház mennyezeti körfreskója szállt alá a földre, hogy a négy oldalról körbe ülhető tér közepét ragyogó lepelként takarja be. Rajta, a hit arany szőnyegébe csavartan jelenik meg az első emberpár, álomi ernyedtségben. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
BALHÉ A BÍRÓSÁGON Maurice Hennequin – Pierre Veber: Folytassa, Ciceró! / Pesti Magyar Színház
A filmsorozat, amire a cím utal, olyan népszerű volt, hogy egy köznyelvi kifejezés is őrzi: „What a carry-on!” Ez felhúzott szemöldökkel kimondva körülbelül annyit tesz: „Minő marhaság!” Kevésbé finoman meg: „Mekkora ökörség!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
BÚCSÚ MAGUNKTÓL William Shakesperare: A vihar / Budapest Bábszínház
„Jön a vihar, tajtékja ében,/ haragos bírák feketében…” szól József Attila bűnverseinek egyike, s e sorokat nem lehet elhessegetni, mikor átadjuk magunkat a bűnről és a büntetés kétes hasznáról szóló régi regének. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Á, DEHOGY Heiner Müller: Kvartett / a Hybrid Produkció bemutatója a Trafóban
A néző önvédelmi ismereteinek fontos pontja az a tétel, hogy a problémás produkciókat nem bosszúból készítik az alkotók. Van úgy, hogy ennyi telik tőlük. Kétség esetén nézzük meg, miből gazdálkodnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
SZÉTHULL DARABOKRA Eugène Ionesco: A székek / Magyar Színház
„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A ROMLÁS LEGENDÁJA Várkonyi Mátyás – Gunar Braunke – Ács János: Dorian Gray / Budapesti Operettszínház
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében.
A TÖRVÉNY KULCSA Arthur Miller: A salemi boszorkányok – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
DALNOKUNK Müller Péter – Seress Rezső: Szomorú vasárnap / Madách Színház
Vannak helyzetek, amikor káromkodni vagy sírni lehet csak, akár nézői, akár szereplői vagyunk a történéseknek. S vannak életek, amik jobbára ilyen helyzetekből állanak. Seress Rezső, született Spitzer Rudolf, tudna mesélni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KESERÉDES Molnár Ferenc: Delila / Centrál Színház
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
VÉRREL ÍRT AKVARELL Tóth Krisztina: POKÉMON GO / Rózsavölgyi Szalon
Nem, nem lett dráma. Novella ez inkább, nagynovella vagy kisregény az élet kényszerű továbbadásáról s az asszonyi agyonverhetetlenségről, mely érték ugyan, bár errefelé az is fájdalmasan hiábavaló. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
GLOSTER, A HÜLLŐ Shakespeare: III. Richárd – Radnóti Miklós Színház
Sárga az arca a fekete korona lakkfényű pántja alatt. Szinte foszforeszkál. Richárd ő, a démon, aki tudja, mit kell gondolni az emberről ahhoz, hogy aztán kellőképpen meg lehessen rontani. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
TÜRKIZKÉK ŐZIKÉK Felix Salten – Hársing Hilda: Bambi / Budapest Bábszínház
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.