Zsadon Andrea

Ábrahám Pál 1930-as, a Király utcai Király Színházból egy év leforgása alatt Bécsen át egészen Londonig portyázó operettje számos népszerű sláger lelőhelye. E dalok, így például a Nem történt semmi (másképp: Good Night) vagy épp a Mausie, mi volt az éjjel szerencsés esetben máig élvezetessé tehetik a Földes Imre lengeteg librettójára íródott Viktóriát. Az egzotikus koloritokkal dolgozó szüzsé nyilvánvalóan recept után készült: két rész árvalányhaj került itt egy rész keleties Lehár-esszencia (A mosoly országa), némi első világháborús, orosz hadifogságos ízesítés, meg fontos adalékként egy szem Feketeszárú cseresznye mellé, s a szövegkönyv ilyesformán utánérzések és felöntések merőben problematikus egyvelegévé vált. Ez a tény jócskán megnehezíti a kortárs operettművészek dolgát, s bizony nem állítható, hogy Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor társulatának sikerült volna úrrá lenni a dramaturgiai nehézségeken. Sőt, hogy egészen őszinték legyünk: az Operettvilág Együttes városmajori előadása igen előnytelen színben mutatta nemcsak az elővezetett darabot, de még a nagy múltú és értékekben oly felette gazdag műfajt is.

A színlapon, s a Szabad Tér vonatkozó internetes oldalán nem lelni rendezőt, s bármily felszínesnek hasson az átkötés: a színpadon látottak is e megkerülhetetlen figura fájdalmas elmellőzéséről tanúskodtak. A társulat két fentebb említett, őszintén rokonszenves művészeti vezetője a jelek szerint beérte a színpadi mozgások (merőben viszonylagos) összehangolásával, valamint azzal a szolid, ám így is kellemesen üdítő ötlettel, hogy néhány játszó személy a hangszeres tudását is megmutatta a hálás közönségnek.

Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor

A címszerepet alakító Zsadon Andrea alig pár napja átvett magas kitüntetéséről az előadás előtt tájékoztatták az egybegyűlteket, s mi most örömest adjuk írásba gratulációnkat, azonban a jeles primadonna esti teljesítménye jóval kevesebb alapot szolgáltatott a lelkesedésre. Nagyasszonyi kisugárzása ugyan ezúttal is csorbítatlannak bizonyult, ám a két férfi közt ingadozó, Pekingbe, majd Pétervárra szakadt magyar grófnő szólamát lebegősen, kevéssé fiatalos hangon, s helyenkénti szövegbotlásokkal adta elénk. Indiszpozícióban a primadonnára licitált a bonviván szerepkörében felléptetett, az operett műfajában kevéssé otthonos Forgács Péter. Koltay főhadnagy (kapitány?), a holtnak hitt, s utóbb Szibériából tekintélyes kerülővel Kiskundorozsmára hazatérő derék magyar huszár sem sérülékeny énekszavával, sem prózai mondandójának rendszerint megmosolyogtatóan giccses és fellengző szavaival nem vált húsvér figurává. Több szerencsével járt a szerelmi háromszög harmadik beltagja, az imádott feleségéről lemondani kész, nagyszívű amerikai karrierdiplomatát megformáló Szolnoki Tibor, aki mindvégig igen elegánsan viselte magát és színpadi jelmezét, s a produkcióval ellentétben jobbára fővárosias jelenségnek tűnt. Csakhogy még az ő játéka is alkalmatos illusztráció gyanánt szolgálhatott volna egy jócskán elavult előadói modor, az operettes-pátoszos fölébeszélés megismertetésére.

Teremi Trixi és Bozsó József (Szkárossy Zsuzsa felvételei.)

Másképp, a vidékiesség és a haknijelleg felvállalásával vált élvezhetővé, s aratott sikert a táncoskomikus-szubrett pár, Bozsó József és Teremi Trixi. Jancsi cigány és Riquette (Brikett) kettőse nyilvánvalóan hálásabb játéklehetőséget teremtett a két színész számára, s ők éltek is a kínálkozó lehetőséggel: elvásott poénjaik és meglepetések nélkül is mulatságosnak ítélhető táncbetétjeik üzembiztosan működtek, ami színpadi jelenlétüket jótékonyan elhatárolta a hanyatlott koreográfiájú, öreges előadás többi részétől.

Az erősen meghúzott darab a szünet beszámításával együtt is alig két óráig tartott, s ez a dicséretes önmérséklet, meg Ábrahám Pál pazar muzsikája valamelyest enyhítette csalódottságunkat. Végül is nem történt semmi. Good Night.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008