Szegedi Kortárs Balett: Csipkerózsika / Nemzeti Táncszínház
2009.05.31.

Régi szendergésből riasztja fel a hagyományos Csipkerózsika-olvasatot a szegedi előadás. Tündérvilág, a balettirodalom klasszikusának romantikus pátosza helyett szexuális vágyak és kegyetlen viszonyok mentén rajzolódik ki a felnőtté válás rémálma. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Juronics Tamás koreográfiája szakít a gyerekmese szentimentális értelmezésével: nyomasztó képeket és könyörtelen figurákat emel ki Csipkerózsika történetéből. Felhangzik Csajkovszkij egy-két motívuma, de emelkedett táncos pozícióknak csupán nyomai tűnnek fel. A dramatikus balett linearitását pedig sokkal töredékesebb és kevésbé egyértelmű dramaturgia váltja fel. A Szegedi Kortárs Balett előadásában nem a történet megjelenítése az elsődleges: a színpadi történések Csipkerózsika nézőpontjára koncentrálnak, az ő szemén keresztül láttatják a bemutatott világot, s a „csipkerózsikaság” belső érzelmeit és hangulatát fogalmazzák képekbe.

Jelenetkép. Fotó: Dusha Béla (Forrás: Nemzeti Táncszínház)
Jelenetkép. Fotó: Dusha Béla (Forrás: Nemzeti Táncszínház)
Azt a meséből kielemezhető folyamatot követjük végig, ahogy a történet szimbólumai mentén egy kislányból felnőtt nő válik. Szarvas Krisztina Csajkovszkij idillikus zenéjére először tiszta fehérben jelenik meg, és kislányos, suta próbálkozásokkal teli tánccal dacoskodik. A romantikus melódiák a későbbiekben egyre édeskésebben jelennek meg, amit Dusán&Milán dj zenéje ellenpontoz, hol kőkemény, fémes hangzatokat, hol csengőket és dudákat rejtve a basszus alá, vagy scratchelve, torzítva, pulzáló kábításba keverve egy thriller és a hormonok dallamvilágát. Kentaur nagyszabású díszlete is riasztó, szinte horrorisztikus hangulatokat produkál.

Csipkerózsikát pedig vad – a Szentivánéji álom állati tündéreihez hasonlatos –, szőrös, fekete erdei figurák (Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Tóth Andrea) dobálják ide-oda, és a kiszolgáltatottság különböző stáción jut át: a körbe gördíthető, hatalmas toronyszerű alkotmány szűk résében vonaglik, miközben a vörös háttérben fel-alá járkál valami felügyelőféle alak; később meztelenül vergődik egy óriási nejlonfüggöny szorításában.

A rémálomba illő, groteszk epizódok a rokka érintésének szimbolikus aktusával indulnak, amely, mint a nemiség felé tett első lépés, az első vér, az első menstruáció jelképe, egyben azt az utat is elindítja, amelynek során Csipkerózsika kiszakad szűzi, steril közegéből. Harca a rózsaszirom viharban már valamiféle ellenszegülés, színesedik a ruhája is, majd a korábbi felügyelőjével való kettőséből, ahogyan szinte passzívan tűr minden dobást és emelést, újra a kiszolgáltatottság állapota kerül elő. Haller János ugyan a színlapon ’Egy király’-nak van titulálva, de közös táncuk nemcsak szenvtelen apa és lánya viszonyt idéz, hanem akár agresszív csábítóként is értelmezhetjük a férfi sötét, tetoválásokkal teli alakját.

Jelenetkép. Fotó: Dusa Gábor (Forrás: Nemzeti Táncszínház)
Jelenetkép. Fotó: Dusa Gábor (Forrás: Nemzeti Táncszínház)
Sorvezetőnek ugyan ki van írva a Nemzeti Táncszínház előterében, hogy milyen szereplők tűnnek fel az előadásban, de konkretizálni leginkább Csipkerózsika és a Királyfi karakterét lehet. A többi alak, hasonlóan a királyhoz, sejtelmesebb, többértelmű személyiség. A két tündér esetében alig lehet elkülöníteni Palman Kitti jó és Hajszán Kitti rossz szándékú figuráját, talán erre nincs is szükség, hiszen nem állnak túl messze egymástól. Akár fel is cserélhetők, ahogy a tükrös keretjáték sugallja: a szerepek összemosott tükörképei egymásnak. A tündérek szenzációs diszkós jelenetükben egészen úgy tombolnak feszes nadrágban és tűsarkú csizmában a villódzó és hullámzó nejlonfüggöny előtt, mint a bulizó fiatalok. A Jó tündér tánca Csipkerózsikával viszont egészen olyan, mintha anyja táncolna vele (miközben a Király Felesége, Zsadon Flóra, másféle viszonyban, inkább sötét látomásként tűnik fel például a rokkás jelenetben), és úgy is gyötrik egymást, mint egy szülő-gyerek kapcsolatban.

Végül a két „tündér” visszakényszeríti a címszereplőt egy aláereszkedő fészekbe, sőt a börtöntorony is rázárul, ám Csipkerózsikának sikerül kijutnia. Elnyeri új identitását, felnőtt nő lesz, megérkezik a Királyfi és megcsókolja, minden úgy történik, akár a mesében. De Czár Gergő Királyfija karikírozott figura, aki minden megjelenésénél Csajkovszkij valcerfutamaira iramodik be, és klasszikus táncelemeket idézve szökken körbe, voltaképpen komikus módon képviselve a romantikus tündérmesét, amely nem is teljesedik ki.

A felébredő Csipkerózsika már láthatóan nem tart a különféle vad szerzeményektől, legyenek azok saját szülei, vagy az erdei lények – fogadja hódolásukat. A Királyfi pedig hiába vár rá boldogan, Csipkerózsika vörös ruhás tánca után nem mesebeli partnerét, hanem Finta Gábor pompás és könnyed mozgású birkózóját, vagyis az egyik rémálombeli fenevadat választja: a maira hangszerelt Csipkerózsa patetizált szerelem helyett a nyersebb és érzékibb tapasztalat mellett dönt.


Vö. Horeczky Krisztina: Miről álmodik a lány? 
Tóth Ágnes Veronika: Piroska és a farkasoknak öltözött fiúk 
Barta Edit: Nem mint a mesében 
Török Ákos: Jungi mese az orfeumban

Cím:  Csiperózsika,  Zene:  Csajkovszkij,  Díszlet-jelmez:  Kentaur,  Fény:  Stadler Ferenc,  Koreográfus-rendező:  Juronics Tamás,  Táncolják:  Szarvas Krisztina, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Hajszán Kitti, Haller János, Horváth Miklós Gergő, Palman Kitti, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra
Megítélt támogatás: 2 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás bemutatására (2009)