Az opportunista Hawkins ’Hawk’ Fuller (Matt Bomer) és az önmagát évtizedenként más ideológiákkal azonosító, naiv és idealista Timothy ’Tim’ Laughlin (Jonathan Bailey) korszakokon átívelő szerelmi története minden, a mainstream által erőltetett és a médiában megjelenő, a homoszexuális kapcsolatokat leegyszerűsítő és lekicsinylő eszközzel bátran él. A szubmisszív és a domináns harca ebben a történetben sem nyer új értelmet: olybá tűnhet, mintha minden homoszexuális viszony csak ezen két véglet találkozásából jöhetne létre. Ebből következően az Útitársak nem sok újdonsággal szolgál, erőlködés nélkül prezentálja a már megszokott és unalmas, meleg témájú sorozatokra jellemző sztenderdet, mindössze a szokásosnál valamivel bevállalósabb és sikamlósabb szexjelenetekkel igyekszik csábítani saját fétiseinek rengetegében botorkáló célközönségét. Komikus és egyben lesújtó, hogy 2024-ben még mindig eseményszámba megy, hogy egy mainstream sorozatban péniszeket villantanak, na nem mintha különösebb dramaturgiai funkciója lenne, inkább csak azért, hogy a gyerekkorától hollywoodi vénuszdombok látványához szoktatott néző a szívéhez kapjon, hogy „te jó ég, az ott egy igazi farok!”.
Az idősíkokon keresztül-kasul ugráló dramaturgiai szerkezet véres verejtékkel próbálja legitimálni a két férfi ingatag és sokszor teljes mértékben diszfunkcionális kapcsolatát, amit sem Bomer, sem Bailey alakítása nem képes kellőképpen megtámogatni, bármilyen kidolgozott is legyen a testük. Nehéz eldönteni, hogy a dandy-képű Matt Bomer mindig ugyanolyan arca a maszkok mögött kénytelenségből rejtőzködő figura maga, vagy csak egy unalmas színész nem kifejezetten rétegzett és szépelgő alakítása. A Bailey által kreált, önmagát nyilvánvalóan alulértékelő Tim sem a legcizelláltabb karakteranalízis – könnyűszerrel manipulálható, gyermeki énjére tejimádata is utal, amit egy ponton leginkább komikusan és újfent meleg-klisét gyártva, de annál vulgárisabban játszik ki a forgatókönyv írója.
A sorozat legrétegzettebb és legértékesebb karakterrajza, a Lucy Smith szerepében brillírozó Allison Williamsé, aki a kezdetektől eltűri, vagy még inkább szemet huny férje homoszexuális viszonya felett, de hitelességben versenyre kel vele a kamasz DiCaprio enigmatikus szépségét megidéző Etienne Kellici is, aki Hawk szuperszenzitív fiát, Jacksont alakítja.
A Thomas Mallon azonos című regényét feldolgozó minisorozat legjelentősebb része a mccarthyzmus időszakában játszódik, de annak egy kevésbé ismert aspektusát mutatja be, amit „levendula veszedelemként” emlegetnek a történészek. A kommunista boszorkányüldözéséről híres McCarthy szenátor – aki később maga is kénytelen volt vallani „homoerotikus tévelygéseiről” – nem csak a komcsikat, de a melegeket is nemzetbiztonsági rizikónak tartotta, így ők is nemkívánatos személyekké váltak ebben az időszakban, ám az opportunistáknak, ahogyan Hawknak is, megvolt a lehetőségük, hogy mások bemószerolásának árán pozíciójukban maradjanak. A hetvenes évek háborúellenes villanásaiból, majd a nyolcvanas évek elején bekövetkező AIDS-krízis epizódjaiból bontakozik ki a történet egésze, előre-hátra ugrálva időben és térben, hogy valahogy értelmet nyerjen a két férfi eltitkolt kapcsolata, mely nyilvánvalóan a tragédia irányába kell, hogy tartson, nem csak a történeti hűség, de a szentimentalizmusra éhes fogyasztó kedvéért is.
Az Útitársak szerelmi történetnek érzelemszegény és felületes, politikai thrillernek viszont unalmas, ugyanakkor rendkívül hatásvadász. Esztétikáját tekintve túlfényelt és álomszerű, míg a valóság, amit bemutatni próbál, rémálomhoz hasonlít leginkább. Mallon bestsellere a kirekesztettség, a megfélemlítés, a bujkálás, a stigmatizáltság és az üldözöttség anatómiáját jól láttatja, azt, hogy hogyan teremti meg egy adott rendszer önnön omnipotens urait és annak hataloméhes szolgáit, akik önmagukat is elárulva tartanak életben embertelen rezsimeket. És persze bemutatja az áldozatokat, akik maguk is elkövetőkké válnak, hogy aztán végül bukott angyalként menthessék irhájukat, és nem utolsó sorban azokat, akiknek tényleg semmijük nem marad, és az életükkel kénytelenek fizetni mások hazugságaiért.