A kritikusok által agyonajnározott és halálba hájpolt, önmagát többek között politikai thrillerként definiáló Útitársak inkább softpornóba hajló, középszerű melodráma, melynek hőseivel kimondottan nehéz empatizálni, főleg nyolc részen keresztül. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez