Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ISTEN, PÚDER, VESZTESÉG

Test
2016. febr. 24.
Szumowska filmje nem látványos darab, nem is indul sok eséllyel a mostani, mindent kicsit túlbeszélő felhozatalban. Mintha valaki smink nélkül érkezne a helyi szépségverseny döntőjére. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Mindig kínosnak éreztem, amikor egy kritikus filmtörténeti pillanatokról beszél egy friss alkotás kapcsán, hiszen hiányzik a mondat mögül a több évtizedes távlat. Így csak annyit mondok: a privát filmtörténetem új jelenettel bővült. A Volt egyszer egy vadnyugat kezdete és a 4 hónap, 3 hét, 2 nap csöndes alkudozása közé, amikor is Domnul Bebe megmondja, hogy mi a titkos és tiltott abortusz ára, most bekúszik egy újabb erős hangulat.

Állnak a helyszínelők meg a halottkém a folyóparton, teszik a dolgukat, fényképeznek, nyomokat rögzítenek, jegyzetelnek. Fejük felett mozdulatlan test: valaki felakasztotta magát a fára. Azért ide, mert talán még egyszer utoljára látni akarta a közönyösen hullámzó vizet, a város lusta fényeit a túlparton. Amikor végeztek mindennel, szól a halottkém, hogy most már le lehet vágni és el lehet szállítani a tetemet. A férfi teste nagyot huppan a földön, majd miközben a háttérben még folyik tovább a szakmai tanácskozás, szép lassan feltápászkodik, és a fekete dróttal a nyakában, kissé bizonytalanul ugyan, de elindul haza.
Ilyenkor persze eszébe jut a nézőnek, hogy mégiscsak itt, ezeken a tájakon született Mrożek is, aki oly komoly arccal mesélt az állatkerti elefántról, amelyik a legfontosabb momentumban ellebegett a látogatók feje fölött, meghatározva egy egész generáció világnézetét, vagy arról, hogy mennyire jót tesz az unalom ellen az a forradalmi tett, ha a szekrényben alszunk, állva. Malgorzata Szumowska új filmje nem ebben a szellemben folytatódik, de a humor, vagy még pontosabban: a váratlan derű finom keretet ad a történéseknek. Mert ami közötte van, az kábé annyira önfeledt, mint egy Borbély Szilárd kisregény vagy egy Móricz novella.
Attorney (Janusz Gajos), a halottkém rendszeresen találkozik a meggyötört testekkel járó halállal, és abból próbálja kiolvasni a valamikori életet, így adva értelmet a végnek. Ám hiába a fásult rutin, felesége halálával képtelen megbirkózni. Ő csöndes vodkázással, a lánya, Olga (Justyna Suwala) pedig szívós önpusztítással (anorexiával) rugaszkodik neki a veszteség feldolgozásának. A köztük égő, színtelen gyűlölet és értetlenség a Test motorja. Úgy tűnik, csak egy helyről várhatnak segítséget: Annától (Maja Ostaszewska), aki terapeutaként vesz részt Olga gyógyításában, amúgy pedig médiumként közvetít holtak és élők között.
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Szumowska filmjének két nagy erénye van. Az egyik a Test eltalált és igen finom összetevőkből kikavart alaphangulata. Ez a komor és mindennapos melankólia, ahogy az úttévesztés fájdalma halkan motoz odabent, és nem tud kijönni, mert nincs útja, hiszen a magány és a bezárkózás tartják fogva a test börtönében. A Test legerősebb jelenetei, amikor szavak nélkül látjuk a mindennapi rutint, ami csak néha kínálja fel a valódi élet boldogságát, ám azt is csak két lépés távolságról. Anna meglesi a fiatal, csókolózó párt és szenvtelen arca most az egyszer mindent elárul. Remek arányérzékről árulkodik az a dramaturgiai fogás is, hogy Anna képessége nem csodaként jelenik meg, de nem is kuruzslásként. Egyszerre része a hétköznapi szürkeségnek és kínálja fel a kiutat. Mert a Test nem szellemekről beszél, miközben jól él a horrorfilmek eszköztárával, váratlanul megszólal a zenegép, nyikorog az ablak, hanem a feldolgozatlan és parttalan fájdalomról mesél, amely, Pilinszky versét parafrazeálva, itt és most mozdítja meg a világot.
A visszafogott színészi munka mindezt kiválóan hozza felszínre. Gajos dörmögése, Suwala égő, mégis tompa tekintete, Ostaszewska merev arca mind-mind beszédes, ám épp attól, hogy nem akarnak semmit sem beleerőltetni. És ettől lesz minden jelentésekkel teli, még a kórház ápolónőjének rekedtes, szétcigarettázott hangja is, ahogy csöndes smasszerként várja, hogy Olga megegye a pépesített reggelit. Mindenki segíteni akar, de senki sem tud, vagy azért, mert eleve rossz eszközökhöz nyúl, vagy mert képtelen ráérezni a másik vágyaira, igényére. És a háttérben ott a mostani lengyel világ, amelynek merevsége néha tragédiákat szül: az élet védelmére kitalált abortusztörvény véres eredményét a rendőrök is nehezen dolgozzák fel.
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
A Test másik nagy erénye a filmidő. Szumowska nem az az alkotó, aki folyton beleszerelmesedik saját anyagába, és ezért képtelen a vágóasztalnál megfelelő döntéseket hozni. A Test résmentesen tölti ki a maga másfél órás idejét, semmi sem felesleges, és semmi sem hiányzik, a film egyszerre tud lassú lenni, és maximálisan kihasználni a cselekményben rejlő fordulatokat. Úgy ahogy korábbi filmje, Az Ő nevében is tette, pedig ott is igen kényes témát (a papi homoszexualitást) járt körül. A vallás itt is meghatározó marad, ám inkább csak a hiánya felől. Hiába az erőteljes katolikus környezet (erre finom iróniával rájátszik a film elején beszűrődő tévéműsor jelenetei, melyben Jézus zsidóságáról kérdezik az utca emberét), a halál és veszteség kapcsán viszont a vallás néma marad, még a sablonválaszait sem halljuk. Ez a meggyötört test mozija és nem a léleké.
Aztán valahogy mégis a léleké lesz az utolsó szó. Pontosabban a nevetésé. A film eleji humor összeér a végkifejletével, és a nevetés feloldoz, kiszabadítja a vodka és az anorexia által fogva tartott démonokat. Hiszen, ahogy ezt Mrożek is tudta, amit kinevetünk, az többé már nem törhet az életünkre. Az már a mi vendégünk, még ha nem is tudjuk hellyel kínálni. De legalább velünk marad az utolsó pont és az utolsó képkocka után is. Profán istenként, a test öngyógyító csodájaként.
Szumowska filmje nem látványos darab, nem is indul sok eséllyel a mostani felhozatalban. Mintha valaki smink nélkül érkezne a helyi szépségverseny döntőjére. De aztán mégis ezt a csupasz, ráncos, meggyötört arcot visszük haza magunkkal a kozmetikai ipar kétes diadala helyett. Mert hát épp ezért lenne a mozi, hogy lefújja a púdert, és nem azért, hogy felrakja. Szumowska hálistennek nagyon jól tudja ezt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek