A haszid reggae legalább annyira képtelen műfaj, mint a keresztény szektás rap. Mégsem istentől elrugaszkodott dolog igét hirdetni a jamaicaiak guggolgatásra késztető ritmusára. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Meglehetősen rideg bánásmódban részesült a közönség a Zsidó Nyári Fesztivál Gavriel Lipkind nevével fémjelzett záróhangversenyén a bámulatos szépségű Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Nagykorúvá válás és belépés a házaséletbe; örömteli, érzelmileg nagy megpróbáltatást jelentő események. Ünneplésük szigorú tradíciók szerint folyik. A Terített asztal című est két kortárs balett előadása a szertartás szigorú rendjében kiszámíthatatlanul csapongó lélekről szólt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Hát hívószó aztán akadt bőven a XIII. Zsidó Nyári Fesztivál Bár Micvó Örömünnep fantázianevű, augusztus 29-i eseményével kapcsolatban! MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
„Két ember, akiről mindent tudunk – ezért nem tudunk róluk semmit. Ideje pótolni az elmaradást” – ígérte a műsorfüzet a Párhuzamos életrajzok – George Gershwin-Leonard Bernstein című dalest előtt. Az ígéret nem teljesült, pedig a koncert nem volt rossz. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE.
Mint a műsor elején mondott rövid beszédében Szászfalvi László államtitkár is megállapította, valódi „multikulturális estének” nézünk elébe, az „együttműködés” jegyében. Akkor hát semmi baj, gondoltam, a haza fényre derül. Ugyan már. CSONT ANDRÁS CIKKE.
Lassan és finoman ejti rabul nézőjét Omri Givon első filmje, a Hét perc a mennyországban. Szinte észrevétlenül merülünk el benne, a végén pedig az élet nagy titkával szembesít, hogy a moziból kijőve, felidézve a látottakat, még sokáig keressük rá a magyarázato(ka)t. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.