Az idei, sorban az ötödik, és ezúttal a nemrég befogadó hellyé alakult Bethlen Téri Színházban megrendezett Monotánc Fesztivál második és harmadik napján egy dologból jutott az elvárhatónál lényegesen kevesebb: táncból. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Az Életosztás akkor kezdődik, amikor az előadás helyszínére, a Teleki térre tartva befordulok a Népszínház utcába. A lábam elé guruló féldecis üvegek és a kukában guberáló alakok persze a valóság részei, de már most másként figyelek: és sokkal többet látok belőlük, mint máskor. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A színlapon két alkotó közös munkájának metszeteként beharangozott előadás minden jó szándék ellenére sem tekinthető többnek félbemutatónál. Gergely Attila ugyanis egyszerűen beemelte egy korábbi darabját Zambrzycki Ádám (ön)ironikus-kritikus vidám szórakoztató műsorába. Ravasz. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A piros bohócorr elhagyhatatlan játékszerként kíséri végig az előadást. Orron fityeg, hímvesszőn lóg, egyszer még önálló életre is kel. Később koromfeketére vált. Kesernyés bolondéria pulzusszám-növekedés nélkül. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Zambrzyczki Ádám Passive című munkája alcíme szerint – Definitive Observation Process – a végleges észlelési folyamatokat vizsgálja. A cím senkit ne tévesszen meg: egy kortárs táncelőadás nem feltétlenül azt adja, amit ígér. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.