A világon minden – talán így lehetne a Lessingről elnevezett hamburgi fesztivál idei mottóját lefordítani. Minden benne van. Legelőször is minden, ami érinti a ma emberét. Az első két napban például a háború és a békétlenség. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Vlad Troickij
FEGYVEREK KÖZT JAJGATNAK A MÚZSÁK
NEVEK BŰVÖLETÉBEN Madách Nemzetközi Színházi Találkozó 2015 / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál
A nagy neveket felvonultató előadásokat nézve azt éreztem, hogy azok tíz-húsz-negyven évvel visszaröpítettek az időben, s egy régmúlt színházi világba kerültem. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
DEBRECENBE KÉNE MENNI Korngold: A halott város / Debreceni Csokonai Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2012
Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE.
HÓC, HÓC, KATONA E.T.A. Hoffmann nyomán: Éjféli mesék / Bárka Színház
A színészek szinte egyöntetű ujjongással beszélnek az ukrán vendégrendező nyitott, konzultatív, megengedő munkamódszeréről, a „mózsno” („lehet[séges]”) ars poeticájáról. A szabad, tágas színészi akarat helyett azonban beszűkült rendezői önérvényesítés valósul meg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A BOHÓC HATALMA Gogol: A revizor / Debreceni Csokonai Színház, Rivalda Fesztivál 2011, POSZT 2011
A Magyarországra lassacskán hazajáró ukrán rendező, Vlad Troickij ezúttal honfitársa, az ukrán származású Gogol klasszikusát lassította saját színházi gondolkodásához. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.