Az idei, sorban az ötödik, és ezúttal a nemrég befogadó hellyé alakult Bethlen Téri Színházban megrendezett Monotánc Fesztivál második és harmadik napján egy dologból jutott az elvárhatónál lényegesen kevesebb: táncból. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Virág Melinda harmadszor dolgozott koreográfusként a Bethlen téren. Először 2007-ben egy kettősön Téri Gáspárral (Altera pars), két évvel később már külsősként a teljes társulattal (Szájbanforgó). Most négy táncossal egy hangulatos, de nem elég mélyre ásó kamaradarabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Mindig komoly fejtörést okoz megfelelő műfaj-kategóriát találni az Artusban készült előadásokhoz, ami azt jelzi, hogy a társulat – és a köré szerveződött alkotócsapat – sosem megszokásból, rutinból, bevált szisztémákat szidolozva alkot, hanem bátran nekimegy az ismeretlennek. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A KET Viharja esetében az egy előadásra jutó koreográfusok és társalkotók száma igen magas, ennek megfelelően akár több koreográfiára is elegendő ötlet és gondolat zsúfolódott benne össze. És mégis: az előadás sokkal inkább sikerült hullámzóra, mint sodróra. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A Közép-Európa Táncszínház húsz gyertyával bevilágított születésnapját kétkoreográfiás esttel ünnepelte. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
A jelen cikk első részének címében feltett kérdésre így is válaszolhatunk: egytől (az) egyig. Mert az korántsem mindegy, mikor nyúl az alkotó az egyszemélyes műfajhoz. Ahogy nagyon nem mindegy az sem, ki az az alkotó. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
Virág Melinda első koreográfiája – az Altera Pars című kettős Téri Gáspárral – olykor mintha két, párhuzamosan futó szóló lenne. Eredeti testmonológok tétova találkozási pontokkal: egy kezdő koreográfus szelíden gunyoros, sajátos természetrajza a szerelemről. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.