Szöllősi Mátyás válogatott és új verseinek kötetében történeteket mesél. Töredezett és hézagos történeteket, mozaikos képekben. Az olvasó saját életeseményeire és alapvető tapasztalataira ismer a versekben. KAZSIMÉR SOMA RECENZIÓJA.
A versek beszélője egy büszke, életigenlő, ám kissé megzabolázott bölényre emlékeztet. Igen, bölényre, jól sejti az olvasó, ha a címben – főleg együtt értelmezve azt a borítóval – egy tudományos elnevezésre (Bison) való utalást is sejt. Peer önelemzése, szókimondó stílusa hamar beszippant, magával ragad ebben az esetben is, ám ahhoz a metafizikussághoz, s annak megsejtéséhez, eléréséhez, végül átéléséhez, amit a kötet versei rejtenek, nekünk is kőkeményen meg kell küzdeni. SZÖLLŐSI MÁTYÁS KRITIKÁJA.
Ironikus távolságtartás, könnyed hang az élet súlyos kérdéseiről: betegségről, alkotásról, szerelemről és kudarcról, befejezetlenségről. Tatár Sándor költői nyelvében és humorában megmutatkoznak a nyugatos előképek és a kortárs párhuzamok. A kritikus mégis szigorúan ítélt. HUTVÁGNER ÉVA RECENZIÓJA.
Kilenc másodperc reggelente című első kötete óta Székely Szabolcs nem jelentkezett új versgyűjteménnyel. A beszélgetés története megjelenésével megtörte a hallgatást. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.