Az Örkény Színház Emma című előadása nem tankönyvi példabeszéd, hanem lelkigyakorlat, amelynek célja, hogy a Kerekes Éva által kifejezetten érzékenyen és árnyalt odafordulással bemutatott Emma nevű szereplő folytatni tudja az életét. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Varga Zsófia
A MÚLTON ÁT ELŐRE, A JÖVŐBE
KÍVÜL-BELÜL BULI Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Extázis / Katona József Színház
Civil a pályán – vagy legalábbis a színpadon. A nézőket már az előadás kezdete előtt a színpadra invitálják az alkotók, hogy bejárhassák a teret, amelyet majd némiképp más szemszögből láthatnak a következő órákban. Tarnóczi Jakab új rendezésének egyes fejezetei között nemcsak járkálni, hanem táncolni is lehet a színen, a levezető jellegű epilógus során pedig még az időközben készülő levesből is kaphatnak azok, akiket az illata nem riasztott el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra
Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
KI ITT AZ ISTEN? Ferdinand von Schirach: Isten / Örkény Színház
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.