A Trafó Világhazafiak című online beszélgetéssorozatában olyan magyar alkotókat vagy kultúraszervezőket szólaltatott meg, akik Magyarország határain kívül dolgoznak. A beszélgetéseket Upor László vezette, akivel egy extra adásban az eddig kérdezettek beszélgetnek május 12-én. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Stúdió-előadásokról régebben sokszor írtuk azt: a játékmód intenzitásfoka, a nézők karnyújtásnyi közelsége kihat a produkcióra, az összehangolódás keresi arányait, találkozási pontjait. Ma azt: a színpadi gyógyfüves cigaretták fanyar füstje főleg az első sorokban ülők orrát csapja meg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
12. alkalommal rendezték meg Kecskeméten a Bábszínházak Országos Találkozóját. A hazai professzionális kő- és független bábszínházaktól öt nap alatt 23 produkciót láthatott a jórészt szakmai közönség. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Kevés ilyen demokratikus társaságot ismerek, mint a fordítókollégák együttesét. A Műfordítók Egyesülete negyedik szakmai hétvégéje Dobogókőn – ezúttal is Nádori Lídia és Kriszt Magdolna szervezésében – talán a korábbiaknál is jobban sikerült: a gazdag szakmai programra a ráadás idén kórusimprovizáció volt Tóth Árpád vezetésével, és egy meglepetés: Soproni András és felesége, Meny Tatyjana bábszínháza. MESTERHÁZI MÓNIKA TUDÓSÍTÁSA.
Először meglepődöm, aztán arra gondolok, hogy nem lesz ez így jó, végül pedig belenyugszom: ha egyszer ez a helyzet, akkor miért is kellene úgy tennünk, mintha minden rendben lenne a magyar kultúra háza táján? JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Olyan ezt a könyvet olvasni, mint fagyos téli estéken a lassan melegedő kályha mellett különleges, egzotikusan fűszeres teát kortyolni: meghitt és otthonos érzés, de az idegen íz a szánkban felkavaró és nyugtalanító egy csöppet. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az oroszok már megint a spájzban vannak. Sőt van, ahol már egyenesen a télire eltett dunsztos üvegek körül forgolódnak. Szász János rendezése áthallásokkal teli orosz társadalmi „lekvárt főzött” Kecskeméten. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
„Tom Stoppard fokozatos megközelítése” – a sejtelmes alcím jelentésére fény derül, mégis nehéz megállni, hogy ne asszociáljunk róla Stoppard és a hazai befogadó közeg viszonyára. Merthogy Upor László monográfiája egy Magyarországon jórészt ismeretlen szerzőt mutat be. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A LOW Fesztivál felolvasó-színházi sorozatának keretében három kortárs németalföldi drámát láthattunk – és nem csupán hallhattunk! – a félig szcenírozott előadásokon. A sorozatnak az Első lépcső címet adták. PAPP TÍMEA CIKKE.