Vidnyánszky Attila színházi nyelvének ismerete várakozásokat ébreszt. Sikerül-e Madách szentenciózus nyelvezetének színházi kifejezést adni? Képes-e felbontani az üzenetet közvetítő zárt drámai struktúrát, megújítani a Tragédia-rendezések hagyományát? KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
Trill Zsolt
ESZMÉK KÖZT AZ ŰR
VIGYÁZAT, CSALÓK! Molière: Scapin, a szemfényvesztő / Debreceni Csokonai Színház
Nagy mesterek, ha találkoznak: az érett Molière és a megszokott formáját hozó Silviu Purcărete a debreceni színházban adtak randevút egymásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
LÁTVÁNYOSSÁG Madách Imre: Az ember tragédiája / Szegedi Szabadtéri Játékok 2011
Monumentális díszletben, sok statisztával, neves színészek közreműködésével készült Vidnyánszky Attila Tragédia-értelmezésének harmadik, az előző kettőt magába olvasztó, de azokat nem meghaladó verziója. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE.
A BŰVÖS KOCKA FOGLYAI Prokofjev: A tüzes angyal / Armel Operaverseny és Fesztivál 2010
Kísértők és kísértetek, gnómok és csontvázak, kannibalizmus és ördögűzés, alkímia és orgia. A csúcsformában lévő Silviu Purcărete meghökkenti és biztatja a magyar nézőket: lehet, hogy mégsem vagyunk olyan messze Európától? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A HOSSZÚ ÉLET TITKA Örkény: Tóték / Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, Szegedi Szabadtéri Játékok 2010
A 2004-es (!) premier óta a beregszásziak Tóték-előadása mit sem veszített erejéből. Aki ismeri őket, nem lepődik meg az állításon: mára a produkció számos új ízzel és színnel gazdagodott. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÁTVÁLTOZÁSOK Weöres – Sopsits: Psyché / Gyulai Várszínház 2010
Az előadás tavaly már majdnem létrejött, amikor az utolsó pillanatban – a nyilvánossággal nem közölt okokból – törölték a műsorból. A rendező maradt, a szereplők mentek: Sopsits Árpád kifinomult, szép és erős képekben meséli el a magyar irodalom egyik legizgalmasabb perszónájának, Psychének az igaz (?) történetét. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ATTRAKCIÓ! Szergej Medvegyev: Fodrásznő / Debreceni Csokonai Színház, Rivalda Fesztivál 2010, POSZT 2010
Nyaktörő létramutatványok és mesterien kivezetett helyzetgyakorlatok – a debreceniek bravúrgyanús előadása szinte meggyőz Szergej Medvegyev drámájának jelentékenységéről. Miért, hogy a nők mindig a rosszfiúkat választják? LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
SZERELMESEK ÉS BOLONDOK A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása / Csokonai Színház, Debrecen, Shakespeare Fesztivál 2010, Gyula
Keserű a komédia karnevál idején – de nem ezért nem könnyű követni Szergej Maszlobojscsikov gondolatmenetét. Bár a színpadon látottakba könnyen belefeledkezhetünk, a díszlettervező-rendező csapdát állít a nézőnek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
KICSIT KOCKA, DE A MIÉNK Zsigmond Dezső: Bunkerember / 41. Magyar Filmszemle
„Susu mennyország” – szól a rádió a falu fodrászműhelyében. „Sihuhu, sihuhu” – mondja a paksi atomhulladékkal közeledő vonat. A betintázott bakter békésen szunyál, a feleség lerángatja az egyenruháját. És „rendszert” vált. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
KÖZÖSSÉGBEN Sólyompecsenye / Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház, Szegedi Szabadtéri Játékok 2009
Egy éve e hasábokon a Dóm téri játékok újszegedi kistestvérének célkitűzésein, az ottani program összeállítási szempontjain tűnődtünk. Az idei műsor mögött filozófiát kár keresgélni, hisz mindössze egyetlen előadás kedvéért nyitotta meg kapuit az egykori kertmozi. Megérte. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A BETEGSÉG NEVE Mihail Ugarov: Oblom–off (Ilja Iljics halála) / Debreceni Csokonai Színház, POSZT 2009
Mihail Ugarov kortárs orosz szerző Ilja Iljics halála című darabjában a címszereplő nem felesleges ember, hanem beteg. Noha a végére kiderül a „betegsége” neve, a lengyel Andrzej Bubień rendezte előadás árnyaltabb kórképet fest. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
LÜDÉRC-MESE Zsigmond Dezső: Vadlány – Boszorkánykör / 40. Magyar Filmszemle
Zsigmond Dezsőt a közönség elsősorban dokumentaristaként ismeri. Bár több játékfilmet rendezett, főleg dokumentumfilmjeivel aratott sikert a hazai és nemzetközi fesztiválokon. Ezek folytatásaként és összegzéseként is értelmezhető most bemutatott játékfilmje. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
VAN-E ODAÁT? Sopsits Árpád: A hetedik kör / 40. Magyar Filmszemle
A komor, dantei asszociációkat ébresztő cím sokat megéreztet Sopsits Árpád filmjének hangulatából. Az öngyilkosok (erőszaktevők) körének lakói Sopsitsnál gyerekek; míg a rendező korábbi filmjeiben így vagy úgy, de a világgal álltak szemben, most önmagukat pusztítják. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
TARAJOS GŐTE Goda Krisztina: Kaméleon / 40. Magyar Filmszemle
Nincs átverés: Goda Krisztina szélhámosfilmjének nézői egy pillanatra sem érezhetik becsapva magukat. Miért hát a csalódott elégületlenség, ami e formás mozidarab láttán oly könnyen hatalmába kerít? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Madách Imre: Az ember tragédiája / Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház – Zsámbéki Nyár
Már majd’ egy évtizede annak, hogy beregszászi társulata számára Vidnyánszky Attila megrendezte a Tragédiát. Nem egy kritika akadt, ami túl korainak találta a megmérettetést a sok fiatalból álló társulatnak. Azóta viszont sok minden változott Beregszászon, s végre ki kell mondanunk: a társulaton belül felnőtt a második generáció. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.