Tóth András

A KEMÉNYKALAPOS GYILKOS
William Shakespeare: Macbeth / Pinceszínház

Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, Tóth András pinceszínházi Macbeth-rendezésének számomra mi a kulcsfogalma, kulcsmomentuma. Nem azért, mert nem találni ilyet az előadásban – éppen ellenkezőleg; akár hosszú listát is írhatnék a produkció olyan ötleteiről, felvetéseiről, formai elemeiről, amelyek egy eredeti interpretáció kulcsai lehetnének. Amivel éppúgy jellemezném a bemutató erényeit, mint problémáit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ÚJRA KELL KEZDENI?
33. THEALTER, 1-3. nap

A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.

Tovább a cikkhez

NEM, IGEN, IGEN
Örkény István Színház: blogvadászat

Kétlem, hogy létezne olyan igény, mely a blogok színpadra állítását a színház modern technikával való lépéstartásaként üdvözölné. Az Örkény blogvadászat című előadása sem terjeszti ki a színház határait „az internet határtalan, virtuális világa” felé. De attól még jó. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez