Az ember végül kopár, szikkadt faluba ér úgy ötórányi tömegközlekedés után, aztán felveri a sátrát egy focipályán, rossz kávét kap és színházjegyekért könyörög. Vajon meddig megyünk el egy kis kultúráért? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A címszereplő éhkopp-estebédet készíttet elő, hogy muszájból vendégül lássa öregedő szíve ifjú választottját, Mariane-t. A vacsoratervezés során a fukar házigazda takarékos ötletekre jut: „…valami finom kis sűrű bab jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék…” TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az idei fesztivál első három napjáról egyszerűbb lenne viharjelentést írni, mint fesztivál-beszámolót. Miután a szervezők már a megnyitón hangot adtak az időjárás miatti aggodalmuknak, a második napon, mintha maga az ördög (?) küldte volna, ránk szakadt az ég. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
Ha majd egyszer íródik egy olyan magyar színháztörténet, ami az oral history módszereit is felhasználja, akkor abban Törőcsik Mari történetei kétségkívül fontos szerepet kell, hogy kapjanak. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A lelassult észlelés (és a képek megfejtésére irányuló nézői erőfeszítés) az egyik kulcsa ennek az új, alakulóban levő filmnyelvnek, amelyet jelenleg egyetlen ember használ a világon, az operatőr-filmrendező-forgatókönyvíró Kardos Sándor, ami, lássuk be, paradoxon. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
A szerző szerint darabjának címe az is lehetne, hogy Great Love Story – Hitler and his Jew, Rába Roland rendezésében ugyanilyen hangsúlyos e viszony ellentettje is, azaz a zsidó és az ő Hitlere. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Amiért mindenki drukkolt, megtörtént: Törőcsik Mari visszajött, látott és győzött. A baj, hogy Anatolij Vasziljev kaposvári rendezése kapcsán más örömteli eseményről nemigen tudunk beszámolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.