A politikai korrektség baromi bonyolult ügylet. Nemcsak gyakorolni, megérteni is nehéz, ezért választják oly sokan – kormányok, például a miénk is; emberek, pártok, csoportok -, hogy szimpla szitokszónak használva nem vesznek tudomást róla. Ez pedig a belgrádi BITEF-ről, az ott látott előadásokról jutott eszembe. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.
Nesztek, itt vannak az új formák, mintha ezt mondaná nekünk Thomas Ostermeier a Sirállyal, aztán meg, hogy nem, mégsem, az új formák már régiek, még ha nem is olyan nagyon, de legalább annyira, mint Jimi Hendrix vagy a Velvet Underground. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Erős előadásokat újranézni legalább akkora örömforrás, mint egy jó könyvet újraolvasni: hirtelen más részletek lesznek fontosak, de az is előfordulhat, hogy a nagy egészről alkotott kép változik meg. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
A berlini Schaubühne idén februárban bemutatott előadását 2015 őszén, az idei – félek, szó szerint – embert próbáló nyár után megnézni különösen megrázó élmény. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Kevés üdítőbb dolog van a megosztó színháznál; az olyan művészetnél, ahol nincs minden előre lezongorázva, ahol jut tér és idő a vitának, a kételynek, a kérdéseknek. Kolozsvár egyértelműen ilyen hely az Interferenciák első napjai alapján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
A Salzburgi Fesztiválon 2011 augusztusában Ostermeier Szeget szeggelt rendez, a herceg Gert Voss, Angelo Lars Eidinger, Shakespeare-t németre Marius von Mayenburg fordítja. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.
Vajon mi veszélyezteti az első sorban ülők ruházatát? Miért van szükség az átlátszó műanyag takarókra? Biztos fröcskölni fog a vér, gondolom, míg izgatottan várom az előadás kezdetét – Shakespeare Othellóját játsszák a Schaubühnén, Thomas Ostermeier rendezésében. MARSALKÓ ESZTER KRITIKÁJA.