Mármint a színház jön szembe, akkor is, ha nem figyelünk, de ez a kilencnaposra nyújtott hét éppen arról szólt, hogy nézni, látni, figyelni lehet, szabad, sőt kell. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Tagadhatjuk, de attól még legtöbbünk be van zárva saját szűkös vagy tágas(nak gondolt) cellájába. Előítéletek és elvárások, vélt és valós sérelmek, tegnapi és mai traumák zátonyai között kormányozzuk életünk hajóját. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Van az úgy néha, hogy megtörik a lendület: mi sem bizonyítja jobban, hogy egy színházi előadásnak saját élete és története van a születéstől a felnőtt léten át az öregkorig. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Hol élünk? És vajon miért? Dübörög a THEALTER: a második két nap előadásai ezeket a nem könnyen megválaszolható kérdéseket járják körül. Szóval és képpel, tánccal és filmmel, a szivárvány minden színével és egy nagyon is életteli döglött nyúllal. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Ha ez így folytatódik, akkor a tavalyi, hivatalosan is a legsikeresebbnek mondott fesztiválnak méltó párja lesz az idei. Két nap után úgy érzem: itt most bármi megtörténhet. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.