A Thealter közönsége megfiatalodott. A MASZK Egyesület – törzsbázisa és a gyerekprogramok mellett – intenzíven nyit a fiatalok felé, például az Ekisfeszt sorozatával, amely az országban (ismét) izmosodó egyetemi színjátszó életet karolja fel. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
A Thealter negyedik és ötödik napját meghatározta az idő. Nemcsak a hőségriadó miatt, hanem mert sokszor kellett óránkra pillantani: vagy azért, mert egyik előadásról a másikra rohantunk, vagy azért, mert „csúsztunk”, vagy azért, mert unatkoztunk. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Az egy hétig tartó nemzetközi alternatív színházi szemle az idén is összegyűjtötte szolíd táborát Szegeden. A hétfői megnyitó koreográfiája, de még a büféasztal konzekvens gyümölcs és bor kínálata is az otthonosság érzetét keltette. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Ágens konokul önmagából építkező nagy világszínházában ezúttal régi-új témája felé fordult: az idő, a szerelem, a szexualitás, a zene meg az írás körül tett vizsgálódásainak színes-szagos esszenciája a MU-ban bemutatott, majd az AKKU-ba költöztetett Ira – Düh. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Kevés újdonsággal kecsegtető mozgásverkli Beckett után szabadon. Depresszív tanulság, sokszor a szájunkba rágva, arról, hogy az élet re-mény-te-len. Kicsit több tiszteletet és szabadságot a nézőknek! TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Rákészülök, ott vagyok a színházban már egy órával előbb, elcserélem a jegyem, hogy a harmadik sorból lássam az előadást, hogy valóban oda tudjam magam adni az élménynek. És nem történik semmi. Velem legalábbis nem. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.