A Vígszínház repertoárján újra és újra feltűnnek olyan előadások, amelyek régi sikereket elevenítenek fel új formában, míg Mohácsi János pályájának utóbbi évtizedére jellemző, hogy korábbi rendezéseit gondolja újra (néha nem is egy alkalommal). E kétfajta remake-koncepció találkozik az Az üvegcipő friss bemutatója alkalmával. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Telekes Péter
HAMUPIPŐKÉRE HULL A HÓ
ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter: A padlás / Vígszínház
Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
EZ VAN William Shakespeare: A velencei kalmár / Pesti Színház
A „Velence elnöke” tisztségétől, a bírósági döntés felelősségétől számítóan távol maradni igyekvő Dózse az előadás végén beszédes mozdulatot tesz. Alakítója, Fesztbaum Béla – jelentőségteljes pillantást vetve ránk – két alkarját, kézfejét nyisszantó mozdulattal elrántja egymás felett. Vége. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ÖRDÖGE VAN Bulgakov: A Mester és Margarita / Vígszínház
Nem árulok zsákbamacskát: ez bizony most nem jött össze. Az okokról azonban érdemes szólni, még akkor is, ha az előadás alapvetően és leginkább a miértre adott válasszal marad adós. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
AMIT AZ IGAZSÁGTALANSÁGRÓL MONDANI KELL Sütő András: Az álomkommandó / Pesti Színház, POSZT 2014
Zavarba ejtő, amikor képtelenek vagyunk eldönteni egy előadásról, hogy nagyszerű vagy rettenetes giccsparádé. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.