A Műcsarnok folytatva eddigi gyakorlatát ismét párhuzamos kiállításokat sorol egymás mellé. A kurátori koncepció szerint a kapocs köztük a fel-, a meg- és a rátalálás öröme, melyet az alkotó érez, amikor sikerül Májá fátyla mögé kukkantania. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Szegő György
A FEL-, A MEG ÉS A RÁTALÁLÁS MESTEREI
AZ IDŐUTAZÁS MEGKEZDŐDÖTT Műcsarnok: Képpraxisok
A Műcsarnokkal kapcsolatosan legtöbbször arról esik szó, ki állít(hat) ki benne – vagy éppen ki nem –, továbbá ennek okairól. Egy megvalósult kiállítás esetében arra is érdemes koncentrálni, milyen maga a tárlat. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
SZALONKÉPES ÉPÍTÉSZET I. Építészeti Nemzeti Szalon – 100% kreativitás / Műcsarnok
Még két hétig látható a Műcsarnokban az I. Építészeti Nemzeti Szalon. A kortárs hazai építészet eddigi legteljesebb válogatását nyújtó tárlatot szakmai, politikai, érzelmi megfontolások mentén számtalan kritika érte, mégis jó szívvel ajánlom: aki teheti, nézze meg. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
DUPLA KETTŐ PER KETTES „Mélyen tisztelt K!” (új változat) / Stúdió K
Október 11-én került sor a premierre, január 11-én már Kafka-adaptációjának új változatát mutatta be a Ráday utcai színház. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a társulat észlelte a hibákat, kigyomlálta őket, és kész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
K(LAMM)-RA VÁRVA Fodor Tamás – Szeredás András: „Mélyen tisztelt K!” / Stúdió K
Az előadás szinte semmiben sem hasonlít Fodor Tamás huszonnégy év előtti szolnoki rendezésére. Az 1989-re volt kihegyezve, Josef K. ügye ott a 19–89-es aktaszámot viselte. Azóta évszázadokat állt a rohanó idő. Kérdés, a mai Franz Kafka-adaptáció mire van kihegyezve. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.