A Kolozsvári Magyar Opera szegedi kettős vendégjátéka gyors egymásutánban igazolta, majd cáfolta minden ellenérzésemet a rekonstruált előadásokkal szemben. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
„Hiányzik nekünk a muzsika, hiányzik nekünk a művészet” – panaszolja a musical egyenruhás főgonosza, s mi tagadás, némi enyhe hiányérzete a Valahol Európában nézőjének is lehet. Jóllehet a friss szegedi produkció amúgy tisztes, sőt imponálóan összeszedett előadássá kerekedett. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Nincs jobb nyáresti időtöltés annál, mint hűsöléssel egybekötött könnyed műélvezet reményében beülni a szellős szabadtéri színház nézőterére. De mi van akkor, ha a langymeleg fellázad, és az időjárás szembemegy a társulat és a közönség óhajával? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Monumentális díszletben, sok statisztával, neves színészek közreműködésével készült Vidnyánszky Attila Tragédia-értelmezésének harmadik, az előző kettőt magába olvasztó, de azokat nem meghaladó verziója. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE.
Az alapjáraton is egzotikus, azaz a könnyedén továbbszínezhető helyszínekben eleve bővelkedő Carmen „élményoperává” fokozása szabadtéri csinnadrattát ígért, ami minimum szkeptikussá tette a zene iránt is érdeklődő nézőt. IBOS ÉVA ÍRÁSA.